A hajdúíró, aki Rákos-mezején alussza örök álmát

Rákos-mező. Kimondva e két szót, történelmünk nagy eseményei vonulnak fel előttünk. A Pest alatti hatalmas síkon, túl a Rákos patakon, ősi szokás szerint eleink ezen a helyen tartottak országgyűléseket. Itt választották királlyá Ulászlót, s ezen a síkon sorakoztak fel seregeink a magyar szabadság védelmére. Innen indultak 1526-ban is a magyar seregek Mohács alá. 1540-ben ugyancsak itt koronázták magyar királlyá II. János néven János Zsigmondot, Szapolyai János  át, aki később a „magyar Magyarország”, azaz Erdélyország első fejedelme lett. És itt rendezték soraikat honvédjeink 1849-ben Buda visszavételére, köztük a nánási hajdúkkal.

Két és félévszázaddal korábban, 1605. november 12-én, serege élén, e  térség lankáin ütött sátrat Lalla Mehmed budai pasa is, hogy a Magyarok Mózese, Bocskai István fejére helyezze a török szultán által küldött koronát.

E nagy mezőség peremén, Rákosszentmihályon vert gyökeret 1908-ban a hajdúság írója, a nánási Móricz Pál. Itt írta az ő hajdúinak történetét. Tőlük távol élt ugyan, ám lelkében mindig az ő szeretett hajdúi között járt, ahová mint végső nyugalomra, visszavágyott a jó hajdúföldbe.

A Teremtő azonban másként rendelkezett. Örök nyughelyéül a magyar nemzet eme szent helyét jelölte ki. 1936. április 1-jén, Rákos-mezejének szolid homokföldje, a rákoskeresztúr temető ölelte magába a hajdúírót, ahogy kortársai jellemezték.

Két évtizeddel később ugyancsak ezek a porok borítottak szemfedőt az 1956-os forradalom mártír hőseire is. Nem messze a 301-es parcellától, az 1960-as évek első felében egy korhadt deszkalap üzent még az alatta nyugvó Móricz Pálról, ám ekkor már nem volt, aki újabb huszonöt évre megváltsa a sírt, így a „legmagyarabb világú író” földi maradványait ismeretlen közös sírba szórták.

Nánás városa sem jelentkezett híres halottjáért. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen a város vezetői temetésekor sem vittek egy szál virágot sírjára.

Minden bizonnyal így kellett ennek lennie. Azok a szent porok Rákos-mezején holtában sem engedhették el a hajdúírót, aki könyveinek lapjain a magyar történelem nagyjai mellé itt vonultatta fel a hajdú múlt alakjait. Kossuth-honvédeket és hétköznapi embereket, történeteket, hogy róluk az utókor is tudhasson.

Bár Móricz Pál haló porai felett, ott Rákos-mezején, újabb sírhantok domborulnak, írásaiban a hajdúk halhatatlan írója maradt.

Buczkó József

 


www.honlapbolt.net
2010