„Vannak napok, melyek nem szállnak el…”

„Vannak napok, melyek nem szállnak el,/
De az idők végéig megmaradnak,/
Mint csillagok ragyognak boldogan/
S fényt szórnak minden születő tavasznak."


(Juhász Gyula: Március idusára)

1848. március 15-én a magyar nemzet egyöntetűen fogalmazta meg a célt.

„Nemzeti fény a cél.” A nemzet megmaradása, a nemzet szabadsága, a nemzet jövője, a nemzet valóban nemzetté válása. A nemzet felemelkedése. A nemzeti lét kiteljesedése. 1848–49. hősei tudták: ahhoz, hogy mindezt elérjük, ahhoz, hogy a nemzeti fény valóban megvalósulhasson, ahhoz össze kellett fogni. Hogy elérjük nemzeti céljainkat, ahhoz egybe kell forrnia a magyarságnak.

1848. március 15-e a magyar szabadság, a polgári Magyarország születésnapja. Ez a nap mindörökre magyar. Mindörökre és mindenestül a miénk. Sosem fordulhat elő, hogy valaha kiradírozzák a lelkünkből, a közös magyar emlékezetből. Még akkor sem, ha vannak, akik időről időre próbálkoznak ezzel.

1848. március 15-e a polgári Magyarország születésnapja. Ám ez nem jelentette és ma sem jelenti azt, hogy 1848–49. hősei azt egyszer s mindenkorra kiharcolták volna. Adtak nekünk egy mintát, egy példát, egy örök magyar eszményt, amelyért meg kell nekünk is küzdenünk. S minden nemzedéknek meg kell harcolnia a polgári Magyarországért.

Ma a magyar vidék, a magyar falvak, kistelepülések polgárosodásáért kell küzdenünk és harcolnunk. Hogy legyen megélhetés. Hogy itt is lehessen polgári életet élni. Hogy a fiataloknak ne kelljen elköltözniük azért, hogy jövőt és családot alapozzanak. Mert csak akkor tud minden magyar állampolgár – a vidéki, a falusi polgár is! – felelősen dönteni saját és családja életéről, környezete jövőjéről. És van még egy dolog, amelyre 1848. március 15-e emlékeztet bennünket ma: a haza, a nemzet megbecsülése és iránta való hűségünk. A nemzetünkért érzett felelősségünk. Ma Magyarországon is sokan mondják: a hazafiság valami régi, ócska holmi, talán már múzeumi vitrinbe való. Sokan legyintenek rá vagy nevetnek rajta. A hazafiság azonban nem ilyen ócska holmi, hanem ma is nemzetet fenntartó erő, s erőforrás! Legyünk büszkék magyar hagyományainkra, magyar értékeinkre, 1848–49. hőseire, amit nekünk kell továbbadnunk gyermekeinknek és unokáinknak.

„Szeretni és szolgálni kell a népet, amelyhez nyelv, emlék, jó és rossz sors, s a nyelvnél és fajtánál is erősebb kötőanyag, a közös nemzeti sors kötöz: ez a dolgunk Európában!” (Márai Sándor)

 


www.honlapbolt.net
2010