Helyi közélet

Pásztorünnep

Idén április 29-én, szombaton került megrendezésre a Kihajtási ünnepség és Pásztorétel főzőverseny a Kendereskertben a Nánás Pro Cultura szervezésében. A hagyományőrző program egész napra kínált látnivalót és szórakozási lehetőséget kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Régi-régi pásztorhagyomány felélesztését tűzte ki célul néhány éve Hajdúnánás, amikor tavasz kezdetén, Szent György nap tájékán, a nagyjószág – szarvasmarha, ló – kiverésének, legelőre való kihajtásának alkalmából kihajtási ünnepséget szervez.

A néphagyomány ugyanis e naptól számítja a tavasz kezdetét, úgy mondták a régiek, ettől kezdve a füvet „már kalapáccsal se lehet visszaverni a fődbe”. Pásztor eleink nemcsak, hogy e napon, vagy környékén hajtották ki az állatokat a legelőre, de azok egészségét, szaporaságát, tejhozamát hiedelmekkel és szokásokkal is igyekeztek biztosítani. Gonoszelhárító, termékenységvarázsló szándékkal a marhákat láncon, fejszén, ekevason, tojáson, a gazdasszony kötényén hajtották át. Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. Az ólajtóba keresztbe fektetett gallyon át hajtották ki az állatokat, hogy a boszorkány meg ne rontsa őket. A legelőre menet pedig ezzel a gallyal ütögették, hogy sok tejet adjanak. Mindemellett pásztortüzet is gyújtottak és ennek füstjén is áthajtották a jószágot, egyrészt a rontás elleni védekezésül, de volt ennek konkrét célja is; az így összefüstölt sok idegen jószágnak egyforma szaga lett, így azonnal összeszokott. A pásztor, a számadó felelősséggel tartozik a rábízott állatokért, ezért a gazdával közösen megszámolt jószágok számát fába rótták, a rovásfa egyik fele a pásztornál, másik a gazdánál maradt.

Ezekkel a szokásokkal szembesülhettek mindazok, akik kilátogattak április 29-én a Kendereskertbe, és részesei voltak a Kihajtási ünnepségnek és az 5. Pásztorétel főzőversenynek.

Mint Szólláth Tibor polgármester úr fogalmazott már jó ideje azon munkálkodnak, hogy az egykori pásztoréletet – és nemcsak az ünnepi, szórakoztató részét – hanem a kemény mindennapjait is visszatanítsák, visszaültessék a 21. századi körülmények közé. Kicsike még ez a csemete, de sokan bábáskodnak körülötte, hogy szép, erős fává nőjön, hogy legyen egy hely, ahol a felnövekvő hajdú utódok még megtekinthetik, láthatják, élőben megtapasztalhatják az ősi pásztorélet egy darabkáját.

Ezt a célt szolgálják a kapcsolódó programok is, amelyek közül a legkiemelkedőbb volt a Pásztorétel főzőverseny, amelyen idén is sok vállalkozó kedvű atya próbálta ki apjától, nagyapjától, netán ismerőstől szerzett tudományát. Mint a szakács olimpikon Gajdán Antal, a zsűri elnök elmondta, nagyon sok finom és a hagyományos húsos és húsnélküli étekkel találkoztak, ami azt bizonyítja, hogy népünk őrzi a régi étkek készítésének receptjét.

Az idei ünnepségnek illusztris külföldi vendége is volt, nevezetesen Kosuge Junichi úr, Japán magyarországi nagykövete. Nagykövet úr az éppen április 24–29-e között zajló Japán Napok záró rendezvényére érkezett a Heki Taikai íjász világbajnokság megnyitójára, és ha már itt járt, megismerkedett a mi vidékünk e sajátos néphagyományával is. Mint mondta nagyon tetszett neki minden, és örömének adott hangot, hogy Hajdúnánás menynyire jó, élő kulturális kapcsolatokat ápol Toyama tartománnyal.


A nagykövet úr - középen - pásztorviseletben.

Az egész napos program egyik igen érdekes és kedves színfoltja volt a gyerekek számára kiírt malacfogó verseny, amit igen élveztek a kisebb-nagyobb lurkók. Mindemellett számtalan népi játék várta az aprónépet. Már a nagyobbak, illetve a felnőttek versenye volt a Legrátermettebb gulyás megmérettetés, ahol –, mint a népmesékben – három próbatételnek kellett megfelelni a jelentkezőknek: pányvadobó verseny, nyúlütés és a karikásostor próbatétel. Nem mellesleg ezek a feladatok valaha a pásztorember mindennapjainak része volt. A jószágot pányvával fogták ki gulyából, a karikásostor a pásztor meghosszabbított karja volt, ha pedig némi változatosságra vágyott, pásztorbotjával el-elütött egy-egy nyulat, és este már finom nyúlpaprikás rotyogott a kondérban.

A folyamatos szórakoztatásról a rendezvénysátor alatt fellépő nótások, néptáncosok gondoskodtak; szólt a nóta, dobogtak a kiscsizmák, táncos cipellők.

A kihajtásra délután került sor, amely előtt Nagy István földművelésügyi miniszteri biztos mondott köszöntőt, kiemelve e nap fontosságát a pásztortársadalomban. A sok-sok hagyomány, hiedelem mellett nem volt mellékes az a gazdasági szempont sem, hogy a jószág mielőbb kikerüljön a legelőre, és ne egye a drága takarmányt – emlékeztetett miniszteri biztos úr.

Ezt követően Buczkó József etnográfus, a kihajtás szokásrendjéről mesélt a megjelent szépszámú közönségnek. Mielőtt még elkövetkezett volna a jószágok kieresztésének pillanata, előkerült a rovásfa, amelynek egyik felét a „gazda”, Szólláth Tibor polgármester úr adott át a számadónak megválasztott Szemes Zoltánnak, a másik fele pedig maradt a gazdánál. Ez volt az az ősi „számadókönyv”, amelybe kiveréskor felrótták a jószágok számát, majd „szoruláskor” ismét összepászították, amikor kiderült egyezik-e a létszám. Erre utal a pusztai pásztorrendet idéző ismert szólásunk, mely szerint: „Tavasszal a kihajtáskor minden bandzsi lehet pásztor. De majd ősszel, szoruláskor: az a pásztor, aki számol!”

A Hortobágy Örökös Pásztorai

Ezután kieresztették az aklokból a jószágokat, elsőként a „kormos szeműeket”, azaz a szürkemarhákat, bivalyokat, majd a magyar-tarkák lódultak neki a szabad életnek, ami majd ősszel, Szent Mihály nap környékén fejeződik be, a behajtással, azaz a szorulással. A program késő délután a pásztortűz meggyújtásával és pásztornóták közös éneklésével zárult.

(erzsé)

 

Jó gyakorlatok, példás kezdeményezések: Helyi értékeket vonultattak fel Nánáson


Méz, szörp, lekvár, kolbász, sonka, savanyúság - akadt minden, mi szem-szájnak ingere. A Belügyminisztérium által szervezett eseménysorozat ötödik állomásaként Hajdúnánáson mutatták be a régió értékeit, hagyományait a város főterén május 23-án.

A rendezvénysorozat célja, hogy bemutatásra kerüljenek a helyi önkormányzati jó gyakorlatok, példás kezdeményezések.

Az egynapos rendezvények keretében régiónként egy központi helyszínen ezúttal Hajdúnánáson előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők, többek között településmarketing és szociális szövetkezetek témakörökben. Ezzel párhuzamosan pavilonokban bemutatásra kerültek a helyi önkormányzatok kezdeményezései, az aktív szociális szövetkezetek termékeinek kiállítása és az általuk előállított termékek.

A 15 szociális szövetkezet mellett bemutatkozott Hajdúnánás első márkája a Nánási Portéka, a helyi értékeket felelevenítő Helyi Sajátosságok, a Gyógyfürdő és a Bocskai Korona helyi fizetőeszköz is. A nap egyik különlegessége volt, hogy Ferenczi Endre kreatív séf a szuvid főzési eljárás keretében a szűzpecsenye sütést mutatta be, melyet aztán a vendégek el is fogyaszthattak.

Érkeztek kiállítók többek között Tiszaörs, Tiszaigar, Tetétlen, Debrecen, Balmazújváros, Szorgalmatos, Hajdúsámson, Folyás, Tépe, Jászszentandrási, Szamossályi településekről.

 

Fákat fogadtak örökbe Nánás jeles személyiségeinek emlékére

Hagyományteremtő szándékkal a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény „Helytörténeti fasor” elnevezéssel 14 darab díszfát ültetett a város jeles írói, költői, várostörténeti kutatói, múzeumalapítói emlékezetére május 10-én a fák és madarak napján.

Az intézmény munkatársai olyan, már nem élő személyeket választottak ki, akiknek életműve lezárult és érdemesek arra, hogy valamennyiüket példaképül állítsák a következő generációk elé is.

A gyűjtemény munkatársainak célja, hogy az emlékfák által is megőrizzék a város jeles személyiségeinek emlékét. A város legújabb fáit a Bocskai utcán a Helytörténeti Gyűjtemény és a Könyvtár közé telepítették tisztelegvén 14 hajdúnánási híresség előtt. A 14 fa az ő neveiket viseli, valamint az örökbefogadóét, akik anyagilag is segítették a növények telepítését – a tövükben egy-egy tábla is jelzi mindezt.

A kezdeményezés Buczkó Józsefhez a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény intézményvezetőjéhez kötődik.

Buczkó József elmondta, hogy a nevek kiválasztásánál a fő mozgató elv az volt, hogy ezek az emberek valamilyen módon kötődjenek és köthetőek legyenek a múzeumhoz vagy a könyvtárhoz. Intézményvezető Úr nem zárta ki a fasor telepítésének folytatását, hiszen mint mondta még újabb minimum 14 jeles helyi személyiség emlékére szeretnének fát ültetni.

Az avatáson Hajdúnánás polgármestere köszöntőjében kiemelte, hogy nekünk az elődeink megbecsülését, emlékük, nevük megőrzését fontos feladatunknak, kötelezettségünknek kell tekinteni. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a mi jelenünkben elődeink élete, munkája, fáradsága van benne – tette hozzá.

Szólláth Tibor hangsúlyozta: a fa szimbolizálja a folytonos fejlődést és fenntarthatóság jelképét – ezért is fontos, hogy fiataljainkat emlékeztessük arra, hogy milyen fontos szerep hárul a fákra, amikor egészséges környezetről beszélünk.

A Helytörténeti Fasor emlékoszlopának leleplezését követően a díszfasort Gacsályi Gábor református lelkipásztor, Juhász Imre római katolikus plébános és Szaplonczay Gergely görög katolikus lelkipásztor áldották meg.

 

Sokszínű Japán

Hajdúnánás idén április 24–28. között immár hatodik alkalommal rendezte meg a Japán Napokat, melynek alapja az a közel 40 éves kapcsolat, melyet megyénk ápol a távoli ország Toyama tartományával. Mint ismeretes a baráti kapcsolat gyökerei 1981-ig nyúlnak vissza, – amikor New Yorkban Koizumi Hiroshi úr és Pinczés István egy színházi fesztiválon találkoztak. A kezdeti debreceni körből napjainkra Hajdúnánásra tevődött a hangsúly, hiszen ebben az évben is közel egyhetes rendezvénysorozattal tisztelte meg városunk a japán–magyar barátságot.

Április 24-én hétfőn nyitotta meg kapuit a rendezvénysorozat a Kéky Lajos Városi Művelődési Központ kis előcsarnokában, ahol olyan képek fogadták a látogatókat, melyek a japán fametszetek hangulatát idézik fel. Zsadányi Zsolt festőművész kiállítását Szólláth Tibor polgármester nyitotta meg, aki örömét fejezte ki a programsorozattal kapcsolatban, amely tovább erősíti a két nép barátságát. Zsadányi Zsolt hajdúdorogi festőművész Japán iránti érdeklődése egy gyermekkori könyvélményéhez kapcsolható.

Sok évvel később ez a gondolat és emlék jött vissza a festő életében, amikor is a Japán fametszeteket átfordította az akvarell világába. Egy magyar festőművésznek a Japán hagyományokat, kultúrát, tájat, embereket megfesteni kellő ismeretet, tájékozottságot követel. Elsajátítani és megismerni egy távoli kultúrát úgy, hogy vissza tudja adni a szemlélődő számára a távoli ország hangulatát – nem kis feladat. Az akvarell képi világa mellett más érzékszerven keresztül is Japánba utazhatott a közönség a megnyitón. Kenéz László furulyaművész egy olyan meditációs zenét mutatott be a hallgatóságnak, mely sajátságos hangzásvilággal késztette elcsendesedésre a hallgatót. A japán emberekről sokaknak a visszafogottság, a fegyelmezettség, a pontosság jut eszébe. A koncerttel egybekötött kiállítás megnyitó hangulata híven tükrözte Japán sokszínűségét, az országra jellemző nyugalmat, harmóniát, lelki békét.

Az országot bemutató rendezvénysorozat másnap a Pinceklubban folytatódott egy képes úti élmény – beszámolóval. Hankó Ferenc, a MAPON Gyulai Magyar–Japán Kulturális Egyesület alapítója és alelnöke már többször is járt városunkban, s mindig lenyűgözte hallgatóságát visszafogottságával, egyszerűségével és a japán kultúra iránti alázatosságával. Beszámolóját hallgatva szinte mindenkiben felmerült a vágy a távoli ország személyes megismerése iránt.

Harmadik nap – szerdán este a japán rajzfilmek világáról kaphatott részletes tájékoztatást és elemzést az érdeklődő közönség. Szabó Endre nagy lelkesedéssel mesélt a rajzfilmek történetéről, történelméről, a mangák és az animék fejlődéséről. Az előadást követően megelevenedtek a rajzfilm figurák – azaz cosplay-ek lepték el a Pinceklubot. Nevük a „costume play” kifejezés rövidített formája, mely az előadóművészet egy ága, ahol a szereplők jelmezeket és kiegészítőket viselve próbálnak egy karaktert, ötletet megjeleníteni. A vidám lányok már évek óta hobbiként foglalkoznak a jelmezek készítésével, versenyekre járnak, s olyan szubkultúrát alkotnak a többi szereplővel – a cosplayesek-kel –, melynek középpontjában e különleges szerepjáték iránti szenvedélyük áll.

Japán világához szorosan hozzátartozik az origamizás, a mesterfokon űzött papírhajtogatás. Mérhetetlen sok türelem és pontosság szükségeltetik hozzá, művelésükbe bárki belekezdhet egy színes papír és egy alapos leírás, esetleg szakember segítségével. A japán rendezvénysorozat következő állomása az Origami csodálatos világa című kiállítás megnyitója volt, ahol a Magyar Origami Kör tagjainak munkáiból láthattunk válogatást. A résztvevő gyerekeknek és érdeklődőknek Fábián Zsolt és Wogerné Sági Judit bemutatót is tartottak, hogyan lehet hozzákezdeni a papírhajtogatáshoz, s mi minden készíthető általa – játékok, állatok, tárgyak, zászlók, stb.

A japán hét zárásaként a Mesés Japán című rajz- és meseíró pályázaton résztvevő gyerekek díjazására került sor.

 

Képviselői Fogadóóra - 2017.05.24.

 


5. oldal / 105


www.honlapbolt.net
2010