Helyi közélet

Kis kút, kerekes kút

Felhívás



Az utóbbi évtizedekben sajnos eltűntek városunk utcáiról azok a kerekes kutak, melyek egykoron nagy segítségére voltak a város lakosságának a jó minőségű ivóvízhez való jutásban. A több mint félszáz öntöttvas szerkezetből ma már mindössze három áll a helyén, melyeket ott kívánunk megőrizni, és karbantartani. Ezekből az ipari műtárgyakká vált kutakból szeretnénk a város központi részein is felállítani néhányat, hogy ékesítsék tereinket.

Kérjük azokat a hajdúnánásiakat, akik rendelkeznek ilyen kerekes kúttal, s arra már nem tartanak igényt, ajánlják fel a város számára.

Értesítésüket az alábbi címre várjuk: személyesen vagy postai úton Hajdúnánási Közös Önkormányzati Hivatal Városfejlesztési és Üzemeltetési Iroda (címe: 4080 Hajdúnánás, Köztársaság tér 1. szám 27. számú iroda; vagy e-mailben: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. 2017. március 31-ig, ügyintéző: Mirkó Bernadett)

Köszönettel: Szólláth Tibor polgármester

 

Egykori hajdúnánási diák mérőműszereket adományozott iskolánknak

Barna Ferenc a 70-es években Hajdúnánáson végezte középiskolai tanulmányait. Kollégistaként nagyon szívéhez nőtt a város. Miután elvégezte a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet kutatómérnökként dolgozott, majd vállalkozást alapított, melyben mérőműszerekkel kezdett el foglalkozni (feljavítani, kereskedni, fejleszteni azokat). Munkája során élénk kapcsolatot ápolt a hajdúnánási és környékbeli vállalkozókkal, és természetesen a helyi szakképzési intézményekkel is.

A decemberi „Csiha napra” így meghívtuk őt is, mint előadót. Nagyon érdekes történeteket mesélt életpályájáról, szakmai fejlődéséről. Az előadás után elbeszélgettünk munkájáról, a régi nánási élményeiről, és természetesen szóba kerültek a mérőeszközök is. Elmondta, hogy szeretné meglátogatni a mérőlabort, mivel adományozni akar olyan műszereket, amelyekkel mi nem rendelkezünk. A laborlátogatás az estében ért véget. Gyakorlatilag átnéztük a teljes műszerállományt. Február közepére beszéltük meg, hogy meglátogatjuk Miskolcon, és elhozzuk a nekünk felajánlott mérőeszközöket. Kollégáimmal, Harangi Zsolttal és Szabó Gáborral egész nap ismerkedtünk az új berendezésekkel. A mikrobuszt teljesen telepakoltuk. Kaptunk lézeres vastagságmérőt, mérőóra kalibrálót, digitális mérőket, és még nagyon-nagyon sok eszközt, mellyel oktatásunk színvonalát nagyban tudjuk emelni. Nagyon örültünk az új műszereknek, mivel évek óta nem volt lehetőségünk a mérőlabor fejlesztésére. Az új mérőberendezések nagy száma illetve a régiek már nem férnek el a jelenlegi mérőlaboratóriumban, ezért újabb feladat hárul ránk: egy új és nagyobb labor kialakítása.

Köszönjük Barna Ferencnek ezt a nagy értékű, nemes felajánlást.

Szabó Zoltán

 

Gyárlátogatás a Boschban

2017. február 4-én, péntek reggel egy végzős szakgimnáziumi gépész és egy végzős gépgyártástechnológiai technikus osztály vágott neki a kísérő tanárokkal együtt a másfél órás útnak a Miskolcon található szerszámgép gyárba. Az időjárás az elmúlt hetekhez mérten kegyes volt hozzánk, még a nap is megmutatta magát.

Már a parkolóból láttuk, nem egy hétköznapi vállalatról van szó, a hatalmas gyárépület láttán mindenki ámulatba esett. Az épületbe belépve egy terembe vezéreltek minket, ahol a cég rövid ismertetője után kis csoportunk két részre szakadt, és így jártuk be az épület egy részét. Az „idegen vezetőnk” próbálta a lehető legtöbb érdekességet, információt elmondani az ott eltöltött két óra alatt a miskolci gyáregység 10 000 m2-ről, bár úgy éreztük, egy nap is kevés lett volna erre. Talán a leglenyűgözőbb az éves szinten legyártott kb. 10 millió darab szerszámgép, ami az idén akár 11 millióra is rúghat. Egy ilyen méretű gyárnál a legnagyobb problémát az alapanyag és a késztermék raktározása, valamint a logisztika jelentheti, amit könnyedén megoldottak, ugyanis a készterméket nem raktározzák, egyből a gépiesített csomagoló gépbe kerül és küldik a megrendelőhöz. A gyár logisztikája talán nem a legfejlettebb, a ma már természetesnek vett automatizált gépek helyett rengeteg kistargonca, villás emelő, különböző elektromos „kisvonat” járkál fel-alá, amivel több száz embernek adnak munkát, nem beszélve a sori dolgozókról és az irodistákról. Nem véletlenül alkalmaznak ennyi anyaghordozót, ugyanis a kb. 15 000 m2-es raktárhelyiségben mintegy 22 000 raklapos polcrendszer található tele alapanyaggal. A haza vezető út hamar eltelt, a jó kedv jeleként a busz hátsó soraiból zene és énekhang volt hallható.

Tanulságos volt a gyárlátogatásunk, egy kis betekintést nyerhettünk milyen jellegű munka, munkakörnyezet vár ránk, miután elvégeztük az iskoláinkat.

DR

 

Tisztelt Lakosság! Közösségünk Kedves Tagjai!

Városunk rendelőintézetének nincs saját neve, egyszerűen csak Városi Rendelőintézetnek hívjuk azt a helyet, amely egyébként hatalmas szerepet tölt be a helyi emberek életében, gyógyulásában. Olyan ez, mintha a hitvesünket feleségnek, utódainkat gyerekeknek, a kedvenc házőrzőnket pedig kutyának hívnánk. Ugye, milyen furcsán hangzik? Szokatlan ilyesmit olvasni, hiszen mindez ellene megy a természetünknek. Mi emberek szeretünk neveket adni a környezetünkben lévő dolgoknak, hiszen kötődést így tudunk kialakítani.

A mi rendelőintézetünk is megérdemel egy saját nevet, hiszen évtizedek óta szolgálja a város lakosságát.

Azzal a kéréssel fordulok most Önökhöz, hogy együtt, közösen adjunk nevet ennek az intézménynek.

A névadásban bárki részt vehet, aki 2017. április 30-ig megírja nekünk ötleteit a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. email címre. A nevet végül a Képviselő-testület választja ki.

Bármilyen ötletet szívesen fogadunk, támpontként csupán annyit határozunk meg, hogy a rendelőintézet új neve kapcsolódjon a településünkhöz. Lehet ez akár egy-egy Hajdúnánás múltjában és fejlődésében meghatározó szerepet betöltő személy, egészségügyi dolgozó, valamilyen közösségünk számára fontos fogalom, vagy egy olyan kifejezés, mely utal a hajdú identitásunkra.

A legjobb név ötletgazdáját egy 4 fős családi fürdőbelépővel és egy Nánási Portéka ajándékcsomaggal jutalmazzuk! Ha pedig többen is ugyanazzal a névvel rukkolnak elő, akkor közöttük a gyorsaság dönt majd, vagyis a nyertes az lesz, aki legelőször küldi be a legjobb ötletnek számító nevet.

Bízom benne, hogy minél többen részesei lesznek kezdeményezésünknek és a rendelőintézetet egy szerepéhez és jelentőségéhez méltó névvel ajándékozhatjuk meg!

Szólláth Tibor
Hajdúnánás város polgármestere

 

Emlékezni és emlékeztetni

1947. február 25-én hurcolták el a szovjetek Kovács Béla képviselőt, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. A megszálló szovjet katonai hatóságok bírósági tárgyalás nélkül szovjetellenes kémkedés és ellenkormány alakításának hamis vádjával 25 évi, a Szovjetunióban letöltendő kényszermunkára ítélték. Erre a napra emlékezünk immáron tizenhetedik alkalommal az országgyűlés 2000. június 13-i határozata alapján – elsősorban a középfokú oktatási intézményekben.

Február 23-án délután 17 órától a Gulág fogságában címmel Bank Barbara történész tartott előadást a Pinceklubban a szovjet GULAG-GUPVI táborokról, kialakulásukról, rendszerükről, az ott folyó életről a Wass Albert Kulturális Egyesület szervezésében.

A történész asszony elsőként a GULAG táborrendszer kialakulásáról szólt, ami még az 1920-as években kezdődött a Szovjetunióban, a Szolovszkij-szigeten, majd szinte az egész országot behálózó rendszerré nőtte ki magát, ahová eleinte csak elítéltek kerültek. A második világháború alatt kezdték meg egy másik fajta táborrendszer, a GUPVI kiépítését, ahová a hadifoglyok és a civil deportáltak kerültek, pl. akiket málenykij robotra hurcoltak, minden törvényes ítélet nélkül.

A városi megemlékezés 25-én, szombaton délután kezdődött a tedeji kitelepítettek emlékművénél, ahol elsőként dr. Csiszár Imre, városunk alpolgármestere köszöntötte a résztvevőket, emlékeztetve a kommunista rezsimek diktatúrájára, Emlékezni és emlékeztetni kezdve 1919-el, ami majd folytatódott az 1945 utáni években, és 1956 után.

Emlékbeszédet ezúttal dr. Kenyeres Imre, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete Felügyelő Bizottságának elnöke mondott, aki mint kisgyermek élte át a kitelepítést, vagy ahogy ő fogalmazott, deportálást. Elnök úr sokfelé jár, tart rendhagyó történelemórákat a fiataloknak, és mesél a kommunista diktatúráról, a kitelepítésekről, a fogvatartókról, ávósokról, a hatalmat kiszolgálókról.

Hazánkban a népbírósági törvény alapján 1945. február 3. és 1950. április 1. között majd hatvanezer embert állítottak bíróság elé, közülük 26 997-et elmarasztaltak, 477-et halálra ítéltek és 189-et ki is végeztek. B-listára tettek –, elbocsátottak – 86 530 főt, nagyjából minden harmadik-negyedik tisztviselőt. Kitelepítettek vagy kétszázezer németet. Internáltak 45–60 ezer, városi lakhelyükről kitelepítettek körülbelül 15 ezer embert.

Az 1946-ban megalkotott „hóhértörvény” (a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről) nyomán 1956-ig közel 42 679 embert marasztaltak el, túlnyomó többségüket egyértelműen koncepciós eljárás keretében, pártutasításra. A kivégzettek száma megközelíti az ötszázat. A széles társadalmi rétegeket érintő kulák – vagy szabotázs – perek és eljárások száma százezrekben mérhető.

A fiatalok – mint elnök úr hivatkozott rá – igen érdeklődőek, és sok fontos kérdést tesznek, tettek föl; kik tudtak erről, ki/kik a felelősek, kaptak-e kárpótlást, elégtételt a kitelepítettek, internáltak, kényszermunkára ítéltek és családjaik? – Sajnos mint elnök úr fogalmazott, sok kérdésre ma sincs tiszta és világos válasz. A tedeji megemlékezés a koszorúzás szertartásával zárult.

Ezt követően a Református Általános Iskola épületének falán elhelyezett Wass Albert emléktábla előtt is tisztelegtek az emlékezők. A megemlékezés zárásaként a résztvevők Matúz Gábor: Nincs kegyelem című filmjét tekintették meg, amely az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz 131 áldozatának állít emléket.

HNU

 


10. oldal / 105


www.honlapbolt.net
2010