Hírek, események

Bocskai Zarándoklat

Tizenkettedik alkalommal szervezték meg a magyarországi hajdútelepülések elöljárói a Bocskai Zarándoklatot, amely a hajdú múlt ápolása és őrzése mellett a határok fölötti magyar nemzeti egységet is hivatott szolgálni és demonstrálni.

A Hajdúnánás–Debrecen–Kolozsvár–Gyulafehérvár–Nagyenyed–Nagyvárad–Debrecen–Hajdúnánás útvonalat követő delegáció a Bocskai István (1557–1606) életéhez és uralkodásához kapcsolódó helyszíneket, emlékhelyeket kereste fel február 16-án és 17-én. Bocskait 1605. február 21-én az erdélyi országgyűlés Nyárádszeredában Erdély, április 20-án a szerencsi országgyűlés Magyarország fejedelemmé választotta, majd pedig az év november 11-én királlyá is koronázták. Tisztségeit a következő év december 29-én bekövetkezett korai haláláig viselte olyan uralkodóként, akinek legnagyobb történelmi érdeme Erdély szuverenitásának és a Magyar Királyság jogállásának megtartása volt nagyhatalmi torzsalkodások, háborús viszonyok és politikai megosztottság közepette.

A Bocskai Zarándoklat részvevői a hazaúton érkeztek szombat délben Váradra, ahol Bocskai István egykor várkapitány volt, és ahol 2009-ben felavatták emléktábláját a most a Partiumi Keresztény Egyetemnek otthont adó református püspöki palota belső udvarán található ún. partiumi panteonban. A vendégeket Pálfi József, a PKE rektora köszöntötte rámutatva, hogy a fejedelem történelmi szerepe példamutató a szabadságért való küzdelem, a kereszténység védelme és a vallásszabadság biztosítása tekintetében. Ezek a törekvések máig élők, és meg is kell határozzák mindennapjainkat.

Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szinte mindig jelen volt a nagyváradi Bocskai-megemlékezéseken, az említett emléktáblát is az ő kezdeményezésére állították. Ezúttal azonban Kallós Zoltán búcsúztatására szólította el a kegyelet és a kötelesség, a püspök üdvözletét Nagy József Barna EMNT-régióelnök adta át a zarándokoknak.

Szolláth Tibor hajdúnánási polgármester, aki főszervezője ezeknek a megemlékezéseknek, röviden köszöntötte a megjelenteket, kiemelve, hogy a hajdúk leszármazottai soha nem feledik el Bocskait. Buczkó József néprajzkutató, a hajdúnánási Móricz Pál Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója vázolta a fejedelem koronájának történetét, annak magukkal hozott hasonmását két ifjú hajdú őrzésében mutatták be.

A rendezvényen szavalattal, illetve énekkel közreműködött Meleg Vilmos színművész és Kátai Zoltán énekmondó.

A megemlékezés Bocska István emléktáblájánál folytatódott, ahol előbb Gacsályi Gábor hajdúnánási református lelkipásztor mondott igei köszöntőt, majd koszorúzásra került sor. Tőkés László EMNT-elnök nevében munkatársai, az Erdélyi Magyar Néppárt nevében Csomortányi István megyei elnök, Moldován Lajos nagyváradi elnök és Habineac István elnökségi tag koszorúztak, majd a hajdútelepülések képviselői hajtottak fejet a Győrfi Lajos püspökladányi szobrászművész alkotta domborműves emléktáblánál.

 

A kommunizmus áldozataira emlékeztünk

A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek.”(Milan Kundera)

„Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává, miután 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát, Kovács Bélát. A politikus letartóztatásával elhárult az utolsó akadály is a kommunista diktatúra kiépítésének útjából.”

Ennyi a szikár, lexikális meghatározása annak az emléknapnak, amellyel egy olyan korszakra emlékezünk, amelyben élni rettegés volt, amelyben soha nem tudhatta senki, mikor törik be az ajtót, melyik éjszaka kell egyik óráról a másikra a családnak összepakolni a legszükségesebb holmikat, hogy aztán egy végláthatatlan utazás után valahol egy lágerben, munkatáborban kössenek ki.

Hajdúnánás azon települések közé tartozik, amelynek határában volt egy ilyen tábor, Tedejen. Az ide kitelepítettek emlékét őrzi az a fekete márvány mementó, amelyet 2010 október 23-án avattak fel.

Mint azóta mindig, a városi szintű főhajtás ennél az emlékműnél kezdődik, így idén is. A süvítő pusztai szél egy kicsit meg is idézte azokat az éveket, amelyeket mindazok átéltek, akiket elhurcoltak, kitelepítettek, megnyomorítottak a Rákosi korszakban. A megjelent emlékezőket Csiszár Imre alpolgármester úr köszöntötte, aki röviden felidézte a legsötétebb Rákosi-korszakot, amelynek szinte minden nánási család elszenvedője volt.

Emlékbeszédet ezúttal Püski Levente a Debreceni Egyetem egyetemi tanára mondott, aki az 1949/1953 közötti évekről szólva nemzetközi kitekintést is adott, különös tekintettel a Szovjetunióra, amely példát adott Rákosiéknak arra, hogyan lehet a leghatékonyabban kiiktatni, félreállítani mindazokat, akik csak a legkisebb mértékben is problémát okozhatnak a kommunista a pártnak a diktatúra kiépítésében. Ez az az időszak, amikor létrehozzák a hírhedt Államvédelmi Hatóságot – az ÁVO-t , futószalagon gyártják a koncepciós pereket. Senki – még adott esetben saját párttársak sem -  érezhette magát biztonságban. 1949-és 1953 között mintegy egymillió eljárás indult, ebből közel négyszázezer esetben született elmarasztaló ítélet, és több mint 400 halálos ítélet hajtottak végre.

Püski Levente szólt arról is, hogy a kitelepítések, deportálások legfőbb elszenvedője a vidéki lakosság, főként a kis- és középparaszti társadalom volt, ez jellemezte a hajdúsági településeket is, így városunkat is. Az emlékező szavak után a tedeji kitelepítettek emlékművének megkoszorúzása következett, majd a főhajtás a városban, a Wass Albert emléktáblánál folytatódott.

Mint ismeretes Wass Albertet, aki ikonikus alakja a kommunista diktatúra áldozatainak, az 1940-es végén a kommunista román hatóságok koholt vádak alapján háborús bűnösként ítéltek halálra, s amely ítéletet a mai napig nem vonták vissza, nem rehabilitálták őt, aki ezt követően soha nem láthatta szeretett szülőföldjét, Erdélyt.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapa Wass Albert emléktáblájának megkoszorúzásával zárult 2018. február 25-én délután. (HNU)

     

Megmentenék a fekete mangalicát Hajdúnánáson

Küszöbön a fekete mangalica elismertetése hazánkban. Hamarosan újra négy fajtája lehet a mangalicának: a szőke, a fecske, a vörös után a fekete is ismét tenyésztésbe állítható lesz – köszönhető ez a 2016-ban indított közös együttműködésének Szabó Péter egyetemi docens és Hajdúnánás között. A program legfontosabb célja a fekete mangalica elismertetése, önálló fajtaként történő kitenyésztése és a piacra történő jutása.

Szabó Péter a Debreceni Egyetem mezőgazdaság-, élelmiszertudományi és környezetgazdálkodási karának docense már hosszú évek óta azon fáradozik, hogy a teljesen kihaltnak hitt fekete mangalicát újból tenyésztésbe állítsák.

Tanár úr 2016 nyarán megkeresett bennünket azzal a kéréssel, hogy van egy rekonstrukciós kísérlete, ami azt jelenti, hogy a száz éve kihaltnak vélt fekete mangalicát próbálja újra tenyészteni – mondta Hajdúnánás polgármestere. Szólláth Tibor hozzátette: Szabó Péter tudta, hogy a város foglalkozik őshonos állatoknak a tenyésztésével, így az együttműködés viszonylag rövid időn belül elindulhatott.

A program keretében a hajdúnánási önkormányzat a használatában lévő külterületi ingatlanokon vesz részt a fekete mangalica kitenyésztésében, amely a jövőben kiemelten fontos lehet a város számára is legfőképp piaci tényezőket tekintve. A település legutóbb a Budapesti Mangalica Fesztiválon mutathatta be 3 db fekete mangalicáját.

 


5. oldal / 163


www.honlapbolt.net
2010