Megválasztották az új alkotmánybírákat

Bihari MihályStumpf IstvánAlkotmánybíróvá választotta az Országgyűlés csütörtökön Bihari Mihályt és Stumpf Istvánt. Mindkettejüket a Fidesz-frakció jelölte a posztra. A titkos szavazáson Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke 271 szavazatot kapott, míg Stumpf Istvánra, az első Orbán-kormány kancelláriaminiszterére 265-en voksoltak.

A szavazás eredményének kihirdetése után Bihari Mihály és Stumpf István esküt tett. Az alkotmánybírákat jelölő eseti bizottság a Fidesz által javasolt Bihari Mihályt és Stumpf Istvánt, a KDNP által javasolt Dienes-Oehm Egont, az MSZP által jelölt Mészár Rózát, a Jobbik által javasolt Zétényi Zsoltot, illetve az LMP által javasolt Tóth Mihályt, Lehoczkyné Kollonay Csillát és Bándi Gyulát jelölte alkotmánybírónak. A KDNP-s jelölt visszalépett a választástól.

 

 

Az ellenzéki pártok korábban vitatták Stumpf István szakmai alkalmasságát, mert szerintük a jelölt nem felel meg a törvényi követelményeknek ahhoz, hogy alkotmánybíróvá lehessen választani. Stumpf István viszont azt közölte: tudományos előélete és jogászi munkája teljességgel megfelel az alkotmánybírói poszt betöltéséhez szükséges előírásokat tartalmazó törvény betűjének és szellemének. Az Alkotmánybíróságról (Ab) szóló törvény szerint a testület tagjává minden olyan jogi végzettségű, büntetlen előéletű magyar állampolgár megválasztható, aki 45. életévét betöltötte. A jogszabály rendelkezik arról is, hogy az Országgyűlés - kétharmados többséggel - az Alkotmánybíróság tagjait kiemelkedő tudású elméleti jogászok (egyetemi tanárok, illetőleg az állam- és jogtudomány doktorai), vagy legalább húsz évi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok közül választja. A szakmai gyakorlatot olyan munkakörben kell letölteni, amelynek ellátásához az állam- és jogtudományi végzettség szükséges - olvasható a törvényben. Az összeférhetetlenségi szabályok között szerepel az, hogy az Ab-nek nem lehet tagja az, aki a választást megelőző négy évben a kormány tagja vagy valamely párt alkalmazottja volt, valamint az sem, aki vezető államigazgatási tisztséget töltött be.

(Forrás: MTI)

 



Stump IstvánStumpf István (Sárospatak, 1957. augusztus 5.) magyar jogász, politológus, egyetemi oktató. 1989 és 1990 között a Hazafias Népfront utolsó alelnöke, 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, 2010 júliusától alkotmánybíró.


Életpályája

1977-ben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1982-ben diplomázott, majd 1985-ben másoddiplomát szerzett az egyetem Bölcsésztudomány Karán, szociológia szakon. 1992 és 1993 között IREX-ösztöndíjjal a Harvard Egyetemen tanult (John F. Kennedy School of Government).

Jogi diplomájának megszerzése után átvették a kar állam- és jogelméleti tanszékére, ahol tanársegédként dolgozott. 1987-től az MTA Társadalomtudományi Intézetének (ma: Politikai Tudományok Intézete) tudományos munkatársa. Emellett 1983 és 1988 között alapító igazgatója a Társadalomtudományi Szakkollégiumnak, mely ma a Bibó István Szakkollégium nevet viseli. 1991-ben megalapította a Századvég Politikai Iskolát, melynek szervező igazgatója volt 1998-ig. Az ebből később kialakult a Századvég Kutatóintézet, amelynek alapító elnöke. 1994-ben visszatért az ELTE ÁJK-ra, ahol a politológia tanszék adjunktusa, majd 1996-tól részfoglalkozású docense lett. 1996-ban védte meg a politikatudományok kandidátusi értekezését. 2008-ban habilitált az ELTE-n politikatudományokból.

A Századvég című folyóirat alapító szerkesztője, 1985 és 1988 között felelős kiadója, 1996-tól társszerkesztője.

Kutatási területe: társadalmi mozgalmak és politikai pártok, nómenklatúra, politikai elit kutatása, politikai szocializáció és választói magatartás vizsgálata.

Tudományos pályája mellett a közéletben is aktívan vett részt: 1988-ban a Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT) elnökévé választották, amely tisztséget a szervezet 1990-es megszűnéséig viselt, emellett 1989 és 1990 között a Hazafias Népfront egyik utolsó alelnöke.

1991-ben Göncz Árpád akkori köztársasági elnök ifjúságpolitikai tanácsadója lett, erről a tisztségről 1994-ben lemondott. Közben 1991 és 1992 között az Európa Tanács ifjúsági központ és alapítvány tanácsadó testületének tagja. 1995-től 2002-ig a Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOKÖ Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1998-ban, a jobboldal választási győzelme után megalakult Orbán-kormányban a Miniszterelnöki Hivatal vezetője lett, miniszteri rangban („kancelláriaminiszter”). 2000 és 2002 között ilyen minőségében a miniszterelnök helyettese volt.

2002-től a Századvég Alapítvány elnöke. A 2010-ben megalakuló Második Orbán-kormány idején, Orbán Viktor, miniszterelnök, tanácsadó testületének tagja, ám ezt a tisztségét feladta, miután a kormányfő az Alkotmánybíróság tagjának jelölte, amely tisztség elnyerésében az Országgyűlés támogatta.

 


Családja

Nős, felesége bíró, Horváth István volt belügyminiszter lánya. Házasságából három lánygyermek és egy fiúgyermek született.

Főbb publikációi

* Rendszerváltozás és ifjúság (társszerk., 1992)
* Állam és polgár (társszerk., 1992)
* Pártosodás és választások (1992)
* State and Citizen (társszerk., 1993)
* Parlamenti választások 1994 (társszerző, 1994)
* Vesztesek. Ifjúság az ezredfordulón (társszerző, 1995)
* Magyar politikusok arcképcsarnoka (társszerző, 1998)
* A jóléti rendszerváltás csődje (társszerk., 2005)
* Túlterhelt demokrácia (társszerző, 2006)
* „Az Országház kapujában” (2007)

Források

* MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1010. old., ISSN 1787-288X
* Adatlap az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar honlapján
* Szakmai életrajz Századvég Alapítvány honlapján

 


 

Bihari MihályBihari Mihály (Budapest, 1943. február 24.) magyar jogász, politológus, egyetemi tanár, a politikatudományok akadémiai doktora. A magyar politológia-oktatás egyik megszervezője, a politikai rendszerek neves kutatója. 1999 és 2008 között és 2010-től Alkotmánybíróság tagja, 2005–2008-ban elnöke. 1994 és 1998 között országgyűlési képviselő.

Életpályája

Az általános iskola befejezése után kárpitostanuló volt, majd letette a szakvizsgát. Rövid ideig dolgozott szakmájában. 1963 és 1965 között töltötte sorkatonai szolgálatát, majd az Eötvös József Gimnáziumban végezte munka mellett középiskolai tanulmányai előbb esti, majd levelező tagozaton. 1966-ban érettségizett. Ezután 1971-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán tanult és szerzett diplomát. Ezt követően 1974-ig az ELTE Bölcsészettudományi Kar szociológia szakán szerzett másoddiplomát, illetve ezenkívül filozófiai szakosítót is szerzett.

1970-től tudományos gyakornokként dolgozott az egyetem állam- és jogbölcseleti tanszékén. 1973-ban kapta meg tanársegédi, 1975-ben adjunktusi kinevezését. Több éven át részt vett a kari tanács munkájában, majd 1980–1981-ben az ELTE egyetemi tanácsának volt a tagja. Ezt követően a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának vezetője lett. 1985-ben tért vissza az egyetemre (egyetemi docensi beosztásban). 1984-ben létrehozta az egyetemen a politikatudományi csoportot (tanszéket az akkori politikai berendezkedés miatt nem tudott létrehozni). 1989-ben a csoport átalakult tanszékké, amelynek vezetőjévé nevezték ki. 1993-ban vette át egyetemi tanári kinevezését. A tanszéket (amely később intézetté alakult át) 1999-ig vezette. Emellett 1993-ban az ELTE ÁJK Politikatudományi Doktori Iskola alapító elnöke lett. Ezenkívül tanított még az egyetem Bölcsészettudományi Karán, a mai Budapesti Corvinus Egyetemen és a győri Széchenyi István Egyetemen is. Egyetemi állásai mellett 1977-től 1981-ig az MTA Társadalomtudományi Intézetében dolgozott. 1985-ben az MTA Szociológiai Kutatóintézet helyettes igazgatójává nevezték ki, tisztségét 1989-ig viselte. Ezt követően 1994-ig az MTA Politikatudományi Intézet pártszociológiai kutatások osztályának vezetője volt.

1984-ben védte meg a politikai tudományok kandidátusi, 1993-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Politikatudományi Bizottságának lett tagja, később a bizottság elnöki tisztével bízták meg. 1994 és 1997 között, valamint 2008-tól a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője. A Magyar Politikatudományi Társaság tagja, egy időben alelnöke, 1992–1994-ben elnöke volt. 1972 és 1983 között a Társadalomtudományi Szemle című folyóirat külső szerkesztője, illetve 1990–1998-ban felelős szerkesztője és főszerkesztője volt.

Közéleti tevékenysége

1972-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Politikatudományi írásai és a párt reformtáborában való részvétele miatt vitába keveredett a pártvezetéssel és három prominens társával együtt 1988-ban kizárták a pártból. Ezután készült vele, illetve Bíró Zoltánnal, Király Zoltánnal és Lengyel Lászlóval a Kizárt a párt című dokumentumfilm, majd abból a nagy sikert aratott, azonos című könyv. Alapító tagja volt 1987-ben a Magyar Demokrata Fórumnak (a párttá alakuláskor távozott a szervezetből) és az Új Márciusi Frontnak. 1988-ban rövid ideig segítette az újjáalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt munkáját. 1988–1989-ben a Nyilvánosság Klub ügyvezetője volt. 1993–1994-ben a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat képviselője volt az MSZOSZ képviseletében. Az 1994-es országgyűlési választáson pártonkívüliként, a Magyar Szocialista Párt támogatásával Budapest 17. választókerületében (Budapest XI. kerülete egy része) indult, megszerezve az egyéni mandátumot. A ciklus alatt az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottsága alelnöke volt. 1998-ban nem indult a választáson.

1999-ben az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjává választották. 2005. október 11-én, Holló András akkori elnök mandátumának lejártával, megválasztották még az Alkotmánybíróság új elnökévé. Hivatalát november 12-én vette át az esztergomi prímási palotában, az Aranybulla előtt. Mandátuma 2008 júliusában járt le, az elnöki pozíciót addigi helyettese, Paczolay Péter vette át. Neve 2005-ben felmerült mint lehetséges köztársaságielnök-jelölt, 2010-ben pedig a Második Orbán-kormány idején, a miniszterelnök javaslatára ismét bekerült az Alkotmánybíróság tagjai közé.
Családja [szerkesztés]

Apja, id. Bihari Mihály, BKV-ellenőrként dolgozott, az 1956-os forradalom idején az üzemi munkástanács elnöke volt, emiatt 1957-ben vizsgálati fogságba került. Édesanyja villamoskalauz, majd ruhatáros volt.

Díjai, elismerései

  • MSZOSZ-díj (1991)
  • Demény Pál-emlékérem (1992)
  • Bibó István-díj (1996)
  • Lippai-díj (2004)


Főbb publikációi

  • Politikai rendszer és demokrácia (1989)
  • Reform és demokrácia (1989)
  • Demokratikus út a szabadsághoz (1990)
  • A többpártrendszer kialakulása Magyarországon 1987–1991 (szerk., 1992)
  • Politológia (Pokol Bélával, egyetemi tankönyv, 1992, utolsó kiadás 2009)
  • A többpártrendszerek kialakulása Kelet-Közép-Európában (szerk., 1994)
  • Magyar politika 1944–93 (1993)
  • Magyar politika 1944–2004 (2005)


Források

  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest 2008, 116–117. old., ISSN 1787-288X
  • Sereg András: Alkotmánybírák talár nélkül, KJK–Kerszöv, Budapest 2005, 28–37. old., ISBN 963 224 853 8
  • Életrajz az Alkotmánybíróság honlapján
  • Életrajz az ELTE ÁJK Politikatudományi Doktori Iskola honlapján
  • 1996-os életrajz az Országgyűlés honlapján

(Forrás: Wikipédia, a szabad enciklopédia)

 


www.honlapbolt.net
2010