Országos Hírek

Orbán Viktor ünnepi beszéde

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Honfitársak! Magyarok szerte a világban!

Kossuth Lajossal köszöntöm Önöket: „mint a szabadság hírnökei, üdvözöljük Magyarhon szabadságának napját!”  Lengyelhonból érkezett vendégeinket a lengyel himnusz soraival köszöntöm, mely így hangzik: „nincs még veszve Lengyelország, míg mi meg nem haltunk, hogyha földünk elrabolták, visszaszerzi kardunk.” 1848. március 15-én, miután az ifjak délre elkészültek a 12 pont és a Nemzeti dal nyomtatásával – ó, boldog békeidők! –, hazamentek ebédelni. Délután, zuhogó esőben itt verődtek össze ismét a derék pesti polgárok. És mi most ünnepeljük ezt 165. alkalommal. Az ember azt gondolná, 165 év alatt bármire rá lehet unni. S lám, a pestiek, a budapestiek, sőt a magyarok Szabadkától Kovásznáig nem unnak rá. Olybá tűnik, hogy a magyarok 1848-ban beleszerelmesedtek március 15-ébe, s azóta nem akarnak kiszerelmesedni belőle. Ünnepi beszédek százai és ezrei. S még ez a hatalmas szám se veszi el a magyarok kedvét attól, hogy meghallgassák az éppen soron következő ünnepi beszédet. Váltig azt gondolják, hallhatnak valami újat. S ebben a reményben osztoznak szónokok és hallgatóság. Minden évben el szoktuk mondani azt is, hogy ez a március 15-e más, mint a korábbiak. Most is elmondjuk. S milyen igazunk van! Hiszen csak három hét, s itt van április 6-a, a sorsdöntő választás napja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Március közepén az ember a gyümölcsfákat metszegeti. Megesik, hogy azt látja, hogy a földben felejtett hagyma lejjebb fúrta magát az anyaföldbe, és harsogó zöld szárakat eresztett. Ki ültette? Nem tudjuk. A történészek is bogarásszák, hogy a szabadság hagymáit kik és mikor ültették el a magyar nép televényében. Feljegyezték, hogy 1972-ben, a kommunista elnyomás kellős közepén egy pesti lány nemzetiszín szalagot font a hajába, úgy ment ki a Március 15. térre, a Petőfi-szoborhoz ibolyával a kezében. Senki sem tudja, ki volt az a lány. Elénekelték a Himnuszt és a Kossuth-nótát, és ezzel elkezdődött a szovjet zsarnokság elleni mozgolódás.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ünneplő Közönség!

Mi lett volna, ha a véletlenek összejátszása megakadályozza a forradalom kitörését? Akkor a jurátus ifjak vajon elkezdik jogászi pályájukat? Görgey Artúr vegyész lesz, Petőfi szerelmes verseket ír ifjú feleségéhez, a tisztek pedig tovább katonáskodnak a Monarchia szolgálatában? 1848. március 14-én aligha láthatta bárki, mi történik majd 15-én, és 15-én sem volt előre látható, mi történik 1849 tavaszán vagy augusztusában. De, kedves Barátaim, akár előre látható valami, akár nem, akár megtörténik, akár nem, akár tudatában van a nemzet, akár nem, a történtekből egy dolgot biztosan megérthetünk: a magyar nemzet rendkívüli teljesítmények lehetőségét hordozza magában. Rendkívüli tettek összeadódó, egymásra épülő láncolatát. 1848–49 sem volt más, mint a bennünk, magyarokban rejlő képességek és tartalékok káprázatos megmutatkozása. Visszapillantva a halált megvető bátorság, a kitartás, a leleményesség és a lovagiasság nagy ívű tablóját látjuk. Hatalmas kollektív teljesítményt. A magyar nemzet saját sorsát mindig a saját kezében akarja tudni. Hogyan került ez a vágy a szívünkbe? Senki sem tudja. A hagyma csak nődögél ősz óta. Száz és ezer ősz óta. Mindig újra. Nem tudja, miért. Nem tudja, miért, de tavaszra ki kell hajtania, bármilyen mélyről is kell fölküzdenie magát a föld fölé. Ahogy a természetnek törvénye, hogy tavasszal rügy fakadjon, úgy a magyar történelemnek is törvénye, hogy szabadságvágya időről időre felszínre törjön.

A lány sem tudta, amikor befonta a háromszínű szalagot a hajába, s a fiatal jurátusok, a márciusi ifjak sem tudták, mit tesznek, amikor 166 évvel ezelőtt, egy borongós reggel nekiindultak. Megfejthetetlen titkok ezek. Egy dolgot tudunk csak, mert az írva van: hogy „úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet a földbe. Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik, és szárba szökken, maga sem tudja, hogyan.” A magyarok értik ezt. Talán ezért nem tudnak kiszerelmesedni március 15-éből. Bár az idő eljárt már a forradalmak klasszikus formái felett, a szabadságharcokat sem puskával meg bajonettel vívják, a szabadság vágya mégsem oltható ki a magyar nemzetből. Rákóczi, Kossuth és ’56 népe ezzel akkor is tisztában van, ha éppen nem kell fegyvert fognia.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Honfitársaim!

Fejet hajtunk a bátrak, fejet hajtunk a hősök dicsősége előtt. Mindegyikük előtt, bármilyen súlyos vitában is álltak egymással. Széchenyi mondta: „amikor majd felakasztanak bennünket, egyetlen kérésem lesz, hogy engem Kossuth Lajosnak háttal akasszanak fel.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ők mind-mind a mi hőseink. A magyar hős különös fajta. Mifelénk az, aki másokat legyőz, nem hős, inkább csak győztes, esetleg bajnok. Mifelénk a hős címét annak tartogatják, aki a sorsot győzi le, aki képes átírni azt. Különös, hogy a hőseink gyakran nem is győztesek, sőt első látásra inkább vesztesnek tűnnek. Legyűrték, letaposták, elűzték, kivégezték őket. Mégis, valamiképpen végül ők írták át a sors könyvét. A sors könyvében 1848-ban az volt megírva, hogy a Habsburg Birodalom ellen nincs mit tenni. S ha az akkoriak belenyugszanak, be is teljesedett volna rajtunk a végzet, és a német tenger elnyelte volna a magyarokat. A sors könyvében 1990-ben az volt megírva, hogy a szovjet csapatok Magyarországról sohasem fognak kivonulni, és mi is szép lassan elsüllyedünk a szocializmus léket kapott ladikján. A sors könyvében 2010-ben az volt megírva, hogy sohasem állunk fel Európa szégyenpadjáról, és sohasem dobhatjuk le a vállunkról az adósságlevelekkel kitömött koldustarisznyánkat. A magyarok sohasem hitték el, hogy a végzet utolér bennünket, akármit teszünk is. Inkább azt hitték, hogy a végzet akkor ér utol bennünket, ha nem teszünk semmit. A saját történelmünk arra tanít bennünket, hogy a sorsunk könyvét, ha kell, munkával, szorgalommal, ha kell, bátorsággal és vérrel, de mindig magunknak kell írnunk. Megtanultuk: ha a szabadságot idegen hozza, el is viszi.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Forradalmainkat idegenek szokták leverni külföldről. Olyanok is akadnak mindig, akik belülről segítik őket. Labancok, muszkavezetők, pufajkások. Mindig vannak, akik a lány hajából kitépik és megtapossák a háromszínű szalagot, akik lovasrohamot és kardlapozást vezényelnek a békés polgárokra. Ők a szabadság, a szabadságunk ellenségei. Minket ütnek, de a forradalom és a szabadság szellemét akarják nyakon csípni. Reménytelen vállalkozás. Sohasem sikerült, mert nem volt se itt, se ott, hanem mindenütt volt. Évről évre egyre többek lelkében gyúlt ki a ’48-as tűz, s lett belőle hol ’56-os forradalom, hol rendszerváltás, hol lázadás, hol pedig kétharmados földrengető választási győzelem. Nem lehetséges, kedves Barátaim, hogy mi, a szabadság magyar hívei ugyanazt a forradalmat vívjuk 1848 óta?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Március 15-én nemcsak Petőfi és a márciusi ifjak váltak hősökké, nemcsak azok, akiknek nevét gyermekkorunktól betéve tudjuk. Hőssé váltak a suszterek, szatócsok, nyomdászok, varrónők, bognárok, mindazok, akik egyetlen nap alatt kikiáltották a magyar szabadságot. A nemzet magába fogadott szegényt és gazdagot, pórt és nemest, liberálist és konzervatívot, szlávot, zsidót, németet. Mindenkit magába olvasztott, aki osztozni akart a magyarok szabadságában. Itt született meg az újkori magyar nemzet, mert talpra ugrott egy bátor nemzedék, amelynek volt mersze törvényt adni saját magának. Felállt egy nemzet, amely ragaszkodott ahhoz, hogy maga szabjon rendet saját magának. Lerázták magukról a gúzsba kötő törvényeket, újakat, szabadságtörvényeket alkottak, hogy képessé tegyék magukat, hogy módjukban álljon jobb életet teremteni minden magyarnak. Megértették, hogy a szabadságjogok összessége nem azonos a szabadsággal. A szabadsághoz munka is kell, tisztes keresmény, kell a család megélhetése és a biztos fedél is. Tudták, hogy egy nemzetnek, akár csak egy eleven embernek, teste is van. Teste, amelyet táplálni kell, amelynek ruhára, otthonra és gondoskodásra van szüksége. Első dolguk volt, hogy levegyék vállaikról hordozhatatlan terheket: eltörölték a földesúri adókat, dézsmát, a robotot. A Nemzeti dalban nem mutatna jól az a szó, hogy rezsicsökkentés, de azt könnyű belátni, hogy éppen úgy, mint ma, az igazságtalan és méltánytalan terhek csökkentése volt számukra az első és a legfontosabb feladat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A hősök életpéldájukkal, diadalaikkal és szenvedéstörténeteikkel megmutatják, hogy kik voltunk, kik vagyunk, és azt is megmutatják, kikké lehetünk. Ők értetik meg velünk, hogyan lehetünk többek holnap, mint ma vagyunk. Csak ők képesek rá, hogy egy kivételes, összesűrűsödött pillanatban megtestesítsék a nemzet szellemét. Ha rájuk gondolunk, megértjük Márai sorait. Így írt: „A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül. Testi és lelki mivoltodban. Ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, amelyeknek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.” Bizony, Barátaim, ez így van ma is. Hőseink adják ünnepeinket. Az ünnepek életünk magaslatai. Hegycsúcsok, ahonnét messzire láthatunk. Amikor hőseinket ünnepeljük, felemelkedünk tetteik magaslatára, s ránézünk saját életünk távlataira. Ilyenkor erősek vagyunk, és magasan járunk. S éppen ilyenkor nem szabad elfelejtenünk, ez csak azért lehetséges, mert óriások vállán állunk. S ha ma, 166 év után felkapaszkodunk a márciusi magyarok vállára, megállunk és széttekintünk, láthatjuk, egy új és nagyszerűnek ígérkező korszak kapujában állunk. Ha belépünk, szabad és erős országgá válunk. Olyan országgá, amely komoly célokat tűz maga elé, és van ereje, hogy megvalósítsa őket. Olyan országgá, amelyik saját lábán áll, rendezi adósságait, s csatlakozik a büszke és sikeres nemzetekhez. Olyan országgá, amely képes megállítani a magyarság fogyását, s újra gyarapodásnak indítja azt. Olyan országgá, amely nem hagyja, hogy folyton kizsebeljék, amely nem engedi, hogy elvegyék tőle, amiért megdolgozott. Olyan országgá, amely mindenkinek ad munkát, és amely minden polgárának lehetőséget ad a boldogulásra. Olyan országgá, ahol az élet, ha dolgos, kemény is, de méltó és igazságos, értelmes és boldoggá tesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem ajándékba kaptuk ezt a lehetőséget. Sokat és keményen dolgoztunk érte. Azért küzdöttünk, azért dolgoztunk 2010 óta minden áldott nap. S nem volt hiábavaló. Mindent elvégeztünk, amit kellett, és amit lehetett. Néha úgy éreztem, még többet is. Az elmúlt években bebizonyítottuk a világnak, hogy mi az erősek és a bátrak nemzete vagyunk. Mindenki láthatta: ha egységesek vagyunk, a magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez. Kiálltunk magunkért, és megvívtuk harcainkat. Olyan ellenfelekkel, amelyek nagyobbnak és erősebbnek tűntek: pénzvilág, birodalmi fővárosok, természeti csapások. Néha lehetetlennek tűnt, de aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem éri el soha. Megmutattuk, hogy megvédjük a magyar családokat az uzsorától, a monopóliumoktól, a kartellektől, a nemzetek fölé magasodni akaró birodalmi bürokratáktól. Megmutattuk, hogy meg lehet védeni a munkahelyeket, és százezerszám tudunk újakat teremteni. Megmutattuk, hogyan lehet felfeszíteni az adósságcsapda ajtaját. Megmutattuk, hogy maradéktalanul meg lehet váltani falvainkat és városainkat, és családok százezreit mentettük meg attól, hogy fedél és otthon nélkül maradjanak. Egymás után törtük le törhetetlennek gondolt lakatokat, szakítottunk szét téphetetlennek hitt láncokat, s késztettük tiszteletre azokat, akik korábban semmibe se vettek bennünket. Egyesítjük a világban szétszórt nemzetünket. Húsz év vajúdás után végre van saját, nemzeti alkotmányunk. Nemzeti alkotmányunk úgy végződik, ahogy a 12 pont kezdődik: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők!

S ma itt van előttünk az újabb lehetőség. A világ gyorsan változik. Ami ma még lehetőség, holnap már csak ábránd. Magunktól sem szégyen tanulni. Az elmúlt négy évben azért teljesítettünk jobban, mert egységesek voltunk. Mi vagyunk ma a legegységesebb ország Európában. Megértettük, hogy két dolgot nem bocsát meg a történelem: a gyengeséget és a gyávaságot. Olyan időket élünk, amikor a gyengéknek és gyáváknak nem osztanak lapot. A gyenge és gyáva nemzeteknek nincs jövőjük. Külön-külön, felaprítva, szétforgácsolva az emberek könnyen elgyengülnek, és inukba száll a bátorságuk, de az egység a tétováknak is bátorságot, a gyengéknek is erőt ad. Az erősek egyesülnek, a gyengék széthullanak. Minden nemzet a saját érdekét hajtja, a saját életét éli, a saját jövőjét építi. Tartsuk észben: rajtunk, magyarokon kívül senki sem akarja, hogy nekünk erős és sikeres országunk legyen. Azt is tudjuk, hogy a folytatáshoz erő kell. Az erőhöz pedig egység. Ma az egység neve pedig április 6.

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

 

Őrizetbe vették Simon Gábort

Újabb bűncselekmények elkövetésével gyanúsította meg Simon Gábor volt MSZP-s országgyűlési képviselőt a Központi Nyomozó Főügyészség hétfőn, majd a kihallgatását követően őrizetbe vették. A Sólyom felvásárlásával ismertté váló Welsz Tamás ingatlanában külön széfje volt Simonnak: hamis útlevelet és több tízmillió forintot találtak itt a rendőrök.

Az újonnan közölt megalapozott gyanú lényege szerint Simon Gábor egy saját személyi adatait tartalmazó, hamis, egy dél-afrikai országban kiállított útlevelet szerzett, majd megkereste egy korábbi ismerősét, aki a hamis útlevél felhasználásával kérésére egy magyar banknál bankszámlát nyitott. A cselekmény felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette megalapozott gyanújának megállapítására alkalmas – írta Keresztes Imre a közleményben.

A korábbi, még február 18-i gyanúsításon túl Simon Gáborral a 2014. évi vagyonnyilatkozatával összefüggésben újabb hamis magánokirat felhasználása vétségének megalapozott gyanúját is közölte az ügyészség, mivel a gyanúsított ezt az okiratot is úgy adta át az Országgyűlés mentelmi bizottságának, hogy abban nem tüntette fel be nem vallott jövedelmét.

Az Index információi szerint a 240 millió forintos eltitkolt vagyonnal januárban lebukó Simon Gábor volt szocialista képviselő a Sólyom Airways-zel kapcsolatban ismert Welsz Tamás segítségével máshol is tartott olyan összegeket, melyek nem szerepeltek vagyonnyilatkozatában. Korábban szintén az Index hozta nyilvánosságra a kapcsolatot Welsz és Simon között.

Welsz lakásán egy hete tartott házkutatást a rendőrség. Ennek során kiderült, hogy Simon Gábor külön széfet is tartott a Sólyom Airways felvásárlójának lakásán. A széfben egy Gabriel D. névre, de Simon fényképével kiállított hamis bissau-guineai útlevelet találtak, mellyel egy nagyobb összeget tartalmazó bankszámlát nyitottak. Emellett több tíz millió forint értékű készpénz és az osztrák bankszámlán található 240 millió forintot magyarázó történet alátámasztásához készült dokumentumokat találtak.

A főügyész tájékoztatása szerint Simon Gábor a gyanúsítotti kihallgatáson tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését, és a gyanúsítással szemben panasszal élt.

„Az ügyészség azért döntött a gyanúsított őrizetbe vétele mellett, mert a nyomozás adatai alapján megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a tanúk befolyásolásával, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával, elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást, valamint – az újabb bűncselekmény elkövetésére is tekintettel – megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el” – indokolta a kényszerintézkedést Keresztes Imre.


 

„A visszalépésemért az MSZP ötvenmilliót adott egy nejlonszatyorban”

Az egykori MSZP-s képviselő Zuschlag János letöltötte büntetését, kiszabadult. Politikai karrierjének ugyan örökre vége, de a börtönévek láthatóan nem törték meg. A napokban jelenik meg a könyv, amelyben elmeséli az életét, nem kihagyva azokat az eseményeket sem, amelyek végül börtönbe juttatták.

– Nem fél?

– Mitől kellene?

– Attól, hogy a napokban megjelenő könyv miatt nagyon borús lehet az MSZP-beli megítélése.

– Nem érdekel. Az MSZP-vel évek óta nem vagyok kapcsolatban. Az pedig, hogy ők mondjanak erkölcsi ítéletet fölöttem, egyenesen nevetséges. Ezt ők is tudják, és én is tudom.

–  A könyve így a kampány része lesz.

– Akkor a kampány része lesz, nincs ezzel semmi gond.

– Mégis, miért éppen most szólal meg?

– Az életemről szóló könyv megírását és megjelentetését régóta tervezem, és már hosszú ideje dolgoztunk rajta. Most lett kész. Hogy miért szólalok meg más témában is, annak viszont valóban megvan a konkrét oka, mégpedig a Simon-ügy. Megdöbbentőnek tartom, hogy azok az MSZP-s pártvezetők, akik aggályoskodás nélkül bűnbakot csináltak belőlem, akik odalöktek maguk helyett a bíróság elé és utána a börtönbe, akik végig csak arra gondoltak, hogy jaj, csak álljon meg az ügy Zuschlagnál, jaj, csak ne menjen feljebb, tehát ezek a vezetők még most is, még az én ügyem után is fülig sárosak. Mert azt ugye, nem gondolja senki, hogy Simon Gábor magányos elkövető.

– Ártani akar a volt pártjának?

– Segíteni akarok nekik. Hogy ne járjon senki úgy, ahogy én jártam, vagy ahogy Simon Gábor járni fog.

– Haragszik rájuk?

– Hat éven át voltam börtönben, ezt az ember nyilván nem köszöni meg senkinek. Az elmúlt húsz évben ilyen súlyú ügyért, ilyen súlyos ítéletet még nem szabtak ki. Gyilkosok kapnak ennyit, vagy ők sem. Nálam a bíróság megállapította, kimondta, hogy a pénzből senki nem tett el egy forintot sem. Ehhez képest jól tönkretették az életemet. Végig az volt az érzésem, hogy a bíró rajtam torolja meg azt, hogy a valódi bűnösök kibújtak a hurokból. El is mondta, hogy nekem azért kell ilyen sokat kapnom, mert így működött a politikai döntéshozatali rendszer. Én vittem el mindent egy olyan bevett szisztémáért, amit nem én találtam ki, és nem én üzemeltettem, pusztán a része voltam.

– Ön nyilvánvalóan kitűnően ismeri az MSZP-t. Ön szerint, hangsúlyozom, a magánvéleménye szerint, milyen pénz van Simon Gábornál?

– Kizártnak tartom, hogy Simon Gábor egyszemélyes buliban tudott volna megszerezni ennyi pénzt. Egyedül elintézni effajta dolgokat, úgy, hogy nem is tud róla senki, az MSZP rendszerének a jellegzetességei miatt nem lehet.

– Simon vajon ugyanazt érzi most, mint amit ön érzett?

– Igen. Ebben biztos vagyok. És az MSZP most nyilván nagyon dühös rá, mert ha igaz, hogy ő már tavaly ősz óta tudott arról, hogy nyomoznak utána, és mégsem lépett semmit, akkor az az ő részéről inkorrektség, de a túlélés reményét senkitől sem lehet elvenni.

– Akkor vajon miért nem lépett?


– Talán hitt a csodában. Nem tudom.

– Ismeri Simont közelebbről?

– Húsz éve ismerem, annak idején, amikor ifjúsági vezető voltam, ő volt a BIT elnöke.

– Meglepte a Simon-ügy?


– Igen. Az, hogy valaki negyedmilliárd forintot tart a saját nevén egy osztrák bankszámlán, ezen nagyon meglepődtem.

– Az összeg miatt?

– Nem, a hülyesége miatt.

– Ha mostanában összefutna Simon Gáborral, milyen tanácsot adna neki?

– Hogy próbálja meg túlélni. De nem akarnám illúziókba ringatni, mert nem lesz könnyű.

– Őt is cserbenhagyták?


– Ő menthetetlen, az ügye nagyon egyszerű, átlátható, és hát kampányban mit tegyen egy párt?

– Az MSZP-nek nincs felelőssége?

– Dehogynem. Leginkább abban, hogy elnökhelyettes lehetett egy olyan ember, aki a saját számláján tart negyedmilliárd forintot.

– És ha ügyesebb, okosabb?


– Akkor soha nem bukik meg.

– Önről is ezt mondogatták vajon? Volt olyan kitüntetett pillanat, amikor megérezte, hogy pária lett az MSZP-ben?

– Amikor a pártban már elterjedt az ügyem híre, akkor igen. De még akkor is elmentem pártrendezvényekre, nem zavartattam magam. Letartóztatásom előtt három héttel jött Gyurcsány a megyei szervezethez, oda is elmentem. Nagyon nem tetszett nekik, de nem mert szólni senki, mégiscsak ügyvezető elnök voltam.

– Az a bizonyos sportminisztérium, ahol a pályázati ügyeket intézte, mai szemmel nézve az Összefogás minisztériuma volt. Gyurcsány Ferenc volt a miniszter, Mesterházy Attila volt az államtitkár, Szigetvári Viktor a kabinetfőnök. Nem bosszantó érzés önnek, hogy ők hárman ma ott tündökölnek a közös baloldali listán, és akár győzhetnek is, de mindenképpen bejutnak majd a parlamentbe?

– Ez nem bosszant. Az bosszant, amikor például Gyurcsány Ferenc véleményt nyilvánít rólam, miközben erre semmilyen erkölcsi alapja nincs.

– Tudott mindenről?

– Persze, hogy tudott. Ha egy ilyen szisztéma működik egy minisztériumban, arról egy Gyurcsány-típusú miniszter tud. Mindenről tudott, mindenbe beleszólt, mindent ő írt alá. Neki ez a tárca volt akkoriban a homokozója, itt építette fel magát, innen lett miniszterelnök. A sportpályázatok esetében például, ahol ott ültem mellette, amikor az egyeztetések folytak közte és az országgyűlési képviselők között. A könyvben részletesen elolvashatják, hogy mi is történt pontosan.

– Volt olyan, hogy ott ült mellette, s magyarázta neki, hogy nézd Feri, ennek a pályázatnak kell nyernie, ezért meg ezért?

– Persze. És azt mondta, hogy rendben van. Mindig azt mondta.

– Akkor miért ön ment a börtönbe?

– Azért én mentem a börtönbe, mert… Nem tudom. Nyilván azért, valahol nálam lehetett még azt a közvetlen kapcsolatot bizonyítani, ami a büntetőeljáráshoz és annak befejezéséhez elégséges volt. Ennyi. De az ítélet ötszáz oldalas indoklásának a nagyobbik része nem rólunk, hetünkről szólt.

– Mesterházy is tudott mindenről?

– Ő nem sokszor volt bent a minisztériumban, mert Gyurcsány nagyon utálta. Gyurcsány csak a saját csapatát kedvelte, Keszthelyi Andrást, Szigetvárit, Szilvásyt. Mesterházyt ott szívatta, ahol érte, például korlátozta a mobiltelefon-használatát. Egy államtitkárnak! Feri ugyanis egy igazi bunkó, ha valaki kicsit jobban megismeri. Már valósággal sajnáltuk Mesterházyt. Attilának akkor lett nagyobb szerepe, amikor Medgyessy már lemondott, Gyurcsány pedig még nem lett miniszterelnök. Addig csak elevickélt valahogy. Szerepét és súlyát jól mutatja, hogy önmaga nem tudott mindent elintézni, hanem hozzám kellett fordulnia, ha pozitív döntést szeretett volna. Ha Veszprémben sikereket akart elérni, akkor hozzám fordult, hogy segítsek az elbírálásban.

– Szigetvári Viktor is tudott mindenről?

– Kabinetfőnökként ő mindig, mindenről tudott, hiszen az ő feladata volt a napi operatív ügyintézés a minisztériumban. Hétfőnként volt a heti egyeztetés, ott volt Feri, Attila, ott volt Szigetvári, Keszthelyi, esetleg valamelyik helyettes államtitkár, az ifjúsági szervezettől ott volt Újhelyi István, Arató Gergő, meg én, a sportosoktól Bakonyi Tibor, és megbeszéltük a heti várható ügyeket, és persze a pályázatokat is.

– Ön bármikor besétálhatott Gyurcsányhoz?

– Persze, bármikor. Nekem különleges viszonyom volt vele, mert 2003 tavaszán jöttek elő a kétes ügyei, és én voltam az egyik, aki kiállt a párt részéről és megvédte, s így elég sokat kellett vele és Keszthelyivel találkoznom. A kormányszóvivő Gál J. Zoltán átszólt a miniszterelnöki hivatalból vagy az Altusból átküldtek egy faxot, hogy mit és hogyan kell éppen megmagyarázni, én meg kiálltam a kamerák elé, és elmondtam.

– Így utólag ez sem dühíti?

– De, ez dühít.

– Mégis, ez az időszak volt az ön, hogy is fogalmazzak, fénykora. Gondolom, a párt ifjúsági szervezete tele volt pénzzel.

– Éppen, hogy voltak pénzügyi gondjaink, ezért kellett ezt a szisztémát működtetni.

– De azért voltak luxuskiadásaik, nem?

– Nem voltak luxuskiadásaink, de volt, hogy különvonatot kellett bérelnünk Görögországba, az Európai Szocialista Ifjúsági Szervezetek találkozójára. Ezerötszázan mentünk.

– Mennyibe került?

– Nem tudom, pár tízmillióba. De azt sem tudom, ki állta a számlát, az is lehet, hogy a MÁV benyelte.

– És ön úgy érezte ez idő tájt, hogy semmi baj nem lehet.

– Igen. Meg voltam győződve arról, hogy minden rendben van.

– Aztán 2004-ben botrányos körülmények között lemondott, és visszavonult Kiskunhalasra. Ahol erős bázisa lehetett, hiszen a 2006-os választások előtt megint megválasztották képviselőjelöltnek.

– Amitől rosszul lett a teljes pártvezetés, hiszen mindenki azt hitte, el fogok tűnni. Csak én nem.

– És mit léptek?

– Megkerestek, hogy lépjek vissza, állapodjunk meg, mondjam meg, mit kérek.

– Kik keresték meg?

–Többen, többször. A végén megállapodtam a Lendvai, Szekeres, Szilvásy trióval.

– Mi lett a vége?

– Visszaléptem és kaptam ötvenmillió forintot egy nejlonszatyorban.

– Honnan jött ez a pénz? Ki adta át és hol?

– A pénz az MSZP-től jött, nyilván a központi széfből. A székházban adta át valamelyik titkárnő, már nem emlékszem pontosan, hogy melyik.

– Ön pedig fogta a pénzt, és hazament?

– Igen.

– Ekkortájt sem aggasztotta a büntetőügye?

– Egyáltalán nem, hiszen már 2004-ben megindult a nyomozás, és nem történt semmi érdekes. Ráadásul mindenről tudtam, Lusztig Péter rendszeresen tájékoztatott, hogy éppen hol tart a rendőrség. 2007 januárjában fordult komolyra a dolog, mert az ügyészség vagy megunta a rendőrség tipródását, vagy új információkat kaptak. Ekkor felhívott Szilvásy Gyuri, hogy van-e valami közöm ehhez az ügyhöz. Azt mondtam, hogy nincs, és akkor úgy is gondoltam. Majd rá egy hétre megjelentek a rendőrök, nagyon sok rendőr, tartottak egy csomó házkutatást, engem pedig felhívott valaki, hogy vigyázzak, mert lehallgatnak. Ekkor már nagyon ideges voltam, bementem Szilvásyhoz, de úgy, hogy gyakorlatilag rátörtem az ajtót. Kiabáltam vele, hogy miért nem szólt. Képes volt azt mondani, hogy elfelejtette.

– Csak ön volt ideges?

– Mindenki ideges volt. Lados István munkatársamat, aki az MSZP-frakció alkalmazottja volt, el is kellett menekíteni külföldre.

– Ön nem akart menni?


– Fel sem merült. Értelmetlen lett volna. Ráadásul még ekkor sem féltem igazán. Aztán februárban az ügyészség átvette a nyomozást, akkor indult meg a henger, akkor kezdődött a tanúk tömeges beidézése.

– Nem akarom heccelni önt, de emlékszik még arra a mondatára, hogy nincs Zuschlag-ügy?

– Gondolhatja, hogy emlékszem…

– Kijött Lendvai Ildikó irodájából, ott várta a média, s akkor nyilatkozta. Ez a mondat azóta közmondássá vált.

– Na igen, hiszen három héttel később letartóztattak. De hát mit mondtam volna mást?

– Ezt mondta kint. De mit mondott bent, Lendvai Ildikónak?

– Kínos volt, mert véletlenül ott volt Szilvásy is. Amúgy Lendvai hívott be, hogy tájékoztassam. Én el is mondtam, hogy ebből katasztrófa lesz, hiszen ekkor már a pártvezetés tagjait is kezdte az ügyészség behívogatni. Ildikó aggódott, hogy az ügy esetleg feljebb is mehet, és azt hajtogatta, hogy valamit kellene csinálni, meg hogy találjunk ki valamit. Szóval tipikus MSZP-s válságkezelés volt.

– Gyurcsány nem jelentkezett?


– Dehogynem, már jóval korábban. Nem is tehetett mást. Gondoljon bele, van egy miniszterelnök, akinek a korábbi minisztériumában a teljes apparátust már kihallgatták, meg olyan házkutatások voltak, ahol szó szerint több tonnányi iratot foglalt le az ügyészség. Úgyhogy Gyurcsány megkeresett, hát persze. Beszéltünk telefonon is, személyesen is. Azt mondta, hogy kezeli a problémát. Aztán egyszer Keszthelyi Andrással megüzente, hogy hívjam fel Bánáti Jánost, megbeszélte vele, hogy ő fogja az ügyet kezelni.

– Amúgy a saját védőügyvédje jól védte önt?

– Az volt az érzésem, hogy a védelem célja elsősorban az ügy politikai kezelése, nem pedig az én büntetőjogi felelősségem enyhítése. A fellebbezésemet már én magam írtam, talán elég, ha ennyit mondok.

– Most hogy látja, akartak egyáltalán önnek segíteni?

– Szerintem eleinte akartak, aztán meg arra jutottak, hogy az én beáldozásommal legalább le lehet zárni az ügyet. Nekem nem volt mentelmi jogom. Feljebb már mindenkinek volt. Jogilag ezt így lehetett összerakni és lezárni.

– Ötvenmillió forintot valakik befizettek ön helyett, hogy csökkentsék a kárt. Azért ez segítség. Ön tudott erről?

– Higgye el, nem engem védtek, nem engem segítettek, hanem saját magukat meg az egész rendszert. Amúgy nem tudtam róla. Jött az ügyvédem, és közölte, hogy letéti számlájáról kárenyhítés címén átutalt ötvenmillió forintot. Ha megkérdeznek, én nem kértem volna. Később vagyonosodási vizsgálat indult ellenem, adóhiányt állapítottak meg, ez az ügy még ma is tart. Ráadásul ezzel külön felbőszítették az ügyészeket. Mert hát honnan származik ez a pénz?

– Vajon honnan?

– Nyilván ugyanabból a széfből, honnan máshonnan?

– A legendás széf. Ön látta nyitva?

– Persze, tele volt pénzzel, volt benne vagy pár száz millió forint. Ott állt a régi székház második emeletén, rajta egy MSZMP címerrel.

– Ki fért hozzá ehhez a széfhez?

– Akinek a pártpénztárnok megengedte.

– Mire kellettek ezek a pénzek?

– Mindenfélére. Fű alatti támogatásokra, zűrös ügyek elintézésre, a pártelnök költségeire, kampányokra. Ilyenekre.

– Mi az ön egyenlege az MSZP-vel? Kapott egyszer ötvenmilliót nejlonszatyorban. Egy másik ötvenmilliót visszafizettek ön helyett. Ez száz. És mit adott ön nekik?

– Sokat. Éveken át intéztem nekik mindent, ami csak felmerült, és amit csak kértek. Nem állítom, hogy önzetlenül, hiszen így építettem a karrieremet. Ha olyan megyéből jössz, ahol nincs esélyed egyéniben nyerni, akkor nagyon oda kell feküdnöd, hogy listán bekerülj a parlamentbe. Én pedig odafeküdtem. Mindent, érti, mindent el tudtam intézni a magam hatósugarán belül. És meg is tettem, és az ügyemben szereplő pénzekből egyetlen forint sem nálam landolt. De nem találtam a féket, ez tény. Pedig sokszor rá kellett volna lépnem, ma már tudom. Olyan pályázatokat toltunk át, sokat, amelyeket az ablakon kellett volna kidobni, olyan vacakok voltak. De nem szólt senki. Nem volt fék. Amúgy meg volt, hogy vittem abba a széfbe pénzt én is, valami negyvenmillió forintot, bevezették a kockás füzetbe azt is. Összességében biztos, hogy pozitív az egyenlegem.

– Ha tehetné, mit csinálna másként?

– Nem mondanám azt a mondatot a Terror Háza előtt. Ha az nincs, megmarad a mentelmi jogom és nem lett volna semmi bajom, mert én is a védett körben maradok. Igen, persze, követtem el hibákat, de ha nem így tettem volna, ha nem lépek rá arra az útra, amelyikre végül ráléptem, akkor sehová nem jutok az MSZP-ben, akkor elsüllyedek a semmiben. Ámbár, így is ott vagyok…

– A börtönévek alatt keresték?

– Nem.

– És miután kijött?

– Volt pár beszélgetés, semmi több.

– Mit csinál, mivel foglalja el magát, amióta szabad?

– Van egy cég, a Zuschlag Consulting Kft., amely üzletviteli tanácsadással, adótervezéssel, coachinggal foglalkozik. Abban segítek.

Forrás: mandiner.hu

 

Orbán Ukrajnáról: Békét akarunk és nem vért

Orbán Viktor kormányfő az ukrán válsággal kapcsolatban kijelentette: a háború egyetlen alternatívája a tárgyalás. „Mi demokratikus Ukrajnát akarunk (...), amelyben biztonságban és otthon érezhetik magukat Ukrajna állampolgárai, ideértve a kisebbségekhez tartozó állampolgárokat, tehát a magyarokat is” – tette hozzá.

Tárgyalásos megoldásra van szükség, a háború egyetlen alternatívája a tárgyalás – jelentette ki Orbán Viktor az ukrán válsággal kapcsolatban kedden az Országházban. A miniszterelnök úgy fogalmazott: „békét akarunk és nem vért”. A kormányfő kifejtette: a csütörtöki brüsszeli uniós csúcstalálkozón azt az álláspontot képviseli majd, hogy az Európai Uniónak azonnal válaszlépést kell tennie az orosz katonai megmozdulásokra, ez azonban nem lehet katonai természetű, hanem Oroszországnak és az EU-nak tárgyalnia kell. Az uniós válaszlépésnek „határozottnak, azonnalinak és integrációs természetűnek kell lennie” – fogalmazott, hozzáfűzve, hogy az erre vonatkozó magyar javaslatot megteszik majd Brüsszelben.

„A háború egyetlen alternatívája a tárgyalás. Mi tárgyalást akarunk és nem fegyveres konfliktust. Békét akarunk és nem vért” – mondta Orbán Viktor. A magyar érdek – folytatta –, hogy Ukrajna demokratikus állam legyen. „Mi demokratikus Ukrajnát akarunk (...), amelyben biztonságban és otthon érezhetik magukat Ukrajna állampolgárai, ideértve a kisebbségekhez tartozó állampolgárokat, tehát a magyarokat is. Ezért a nyelvtörvény eltörlését Magyarország nem fogadja el, ezt illegitim döntésnek tartjuk, és ragaszkodunk ahhoz, hogy a magyarokat megillető jogok ne csorbuljanak az ukrán változások eredményeképpen” – fejtette ki a miniszterelnök. Megismételte egyúttal hétfői nyilatkozatát, amely szerint Magyarországnak az egész ukrajnai konfliktusban a magyarországi és a kárpátaljai magyarok biztonsága a legfontosabb. „Ez az a szempont, ahonnan vizsgáljuk az eseményeket” – mondta, hozzátéve, Martonyi János külügyminiszter is azért látogatott Kárpátaljára, hogy világossá tegye az ott élő magyarok előtt: „számíthatnak ránk”.

Orbán Viktor végül arra kérte a magyar politikusokat, tartózkodjanak a felelőtlen nyilatkozatoktól és magatartástól, mert „ez egy éles helyzet”, amikor elsősorban a magyar érdekek előtérbe helyezésére, hidegvérre és megfontoltságra van szükség. A kormányfőt a kabinet és a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus közötti megállapodás aláírási ünnepségén kérdezték, ahol I. Bartolomaioszt, Konstantinápoly egyetemes pátriárkáját is faggatták az ukrán válságról. A vallási vezető azt mondta, „mi is a béke és a testvériség iránt vagyunk elkötelezettek, imádkozunk a békéért”. Ő is azt hangsúlyozta, hogy a helyzetre párbeszéd útján kell megoldást találni, „tiszteletben tartva az ukrán nép jogait”. Közölte, hogy csütörtökre Isztambulba a világ minden tájáról összehívták az összes ortodox egyházi vezetőt, így alkalmuk lesz együtt megvitatni, hogyan tudnak segíteni az ukrán ortodoxoknak.

 

Mindenkinek jár egy esély, hogy munkából tartsa el családját

Nem tudunk annyi közmunkát meghirdetni, mint amennyien jelentkeznek - jelentette ki a miniszterelnök hétfő délután a Bogárdi TV-nek.

Orbán Viktor arról tájékoztatott, a közmunkaprogramokban részt vevők számának emelésén dolgoznak a mai 200 ezerrel 280-300 ezerre. Közölte: a közmunkát nagyon meg kell becsülni, mert ez az a kapu, amelyen a munkanélküliségből a munka világába lehet átlépni. Azt mondta, hogy a közmunka az egyik legnépszerűbb foglalkoztatási forma; az emberek jelentkeznek rá. „Nem tudunk annyi közmunkát meghirdetni, mint amennyien jelentkeznek” - jelentette ki.


Orbán Viktor kiemelte: a válság közepén a gazdaság nem tud annyi munkalehetőséget kínálni, mint amennyien munka nélkül vannak, ezért vagy segélyből élnek, vagy az állam munkát ad számukra. Hozzátette: akinek a segélye 22 800 forint, annak az átlagosan 40-70 ezer forintos közmunkabér jobb lehetőséget teremt.

„Magyarország ma ennyit tud, tehát jobban teljesít, de még nem elég jól” - mondta.

A miniszterelnök a mezőgazdaságról kifejtette: egy „zöldbank” felállításával tartoznak még a gazdáknak, mert „a hitelezés rendszere elbírná a javítást”. Célnak nevezte, hogy „a jövőbeni várható termésből származó bevételt fogadják el fedezetnek a vásárlásokhoz, mert a mezőgazdaságban másfél évet kell előre finanszírozni”. Ezek nem fejlesztési, hanem inkább működési hitelek lennének – fűzte hozzá.

Úgy vélte, hogy a gazdák szövetkezésével óvatosan kell bánni, mert nagy az ellenállás, ezért inkább lehetőségeket kell felkínálni számukra. „A szövetkezésnek Magyarországon nincs jó íze, mert egy virágzó, magántulajdonban lévő mezőgazdaságot állítottak át szövetkezés címszóval olyan világgá, ahol emberek elvesztették tulajdonukat és alkalmazottakká váltak” - fogalmazott a kormányfő.

Orbán Viktor szerint az agrárkamara vállalhat szerepet a jövőben a szövetkezésekben, mert bennük jobban megbíznak a gazdák, mint a "nadrágos emberekben vagy a politikusokban”.

Hangsúlyozta: a következő "nagy ugrás" a feldolgozóiparban lehet. Az eddigi, kisüzemek létrehozását célzó támogatásokra nagyobb volt az érdeklődés, mint remélték. A következő uniós fejlesztési időszakban több programot hirdetnek meg gazdák számára kis helyi élelmiszeripari üzemek létrehozására.

A közlekedéssel kapcsolatban a kormányfő hangsúlyozta: az ország érdekei azt kívánták meg, hogy az autópályák mindenhol elérjék az országhatárt. „Ehhez közel vagyunk, nyugodtan lehet mondani, hogy a magyar gazdaság képes lesz a jó fekvés előnyeit kihasználni. Mivel autópályáink jó állapotúak, az áruszállítók átmennek hazánkon és borsos árat fizetnek az úthasználatért, komoly bevételt és komoly fejlesztési forrást teremtve további beruházásokhoz” – tette hozzá.

Következő feladatként jelölte meg, hogy a nagyvárosoknál, illetve a középvárosoknál, mint Sárbogárd, legyen elkerülő út. Jelezte: egyeztetett a település polgármesterével és országgyűlési képviselőjével, hogy a Székesfehérvár és Sárbogárd közötti 63-as számú utat „gyorsforgalmasítják”, és elkerülő út is épül a város köré.

Orbán Viktor közölte: a teherautó-forgalom nagy részét akkor lehet „feltenni vasútra”, ha az országos vasúti hálózatban megszűnik a szűk keresztmetszet, vagyis Budapest. Ezért tervezik megépíteni a V0 vasúti körgyűrűt, amely délről kerüli el a fővárost, és megszünteti a „többnapos átjutást a városon”. Komoly tervek vannak, a kivitelezésről tárgyalások zajlanak – fűzte hozzá.

A miniszterelnök a közbiztonsággal kapcsolatban megjegyezte: tettek lépéseket, ezért „nincs rendetlenség Magyarországon”. Emlékeztetett arra, hogy 2010-ben nem volt elég rendőr, ezért az elmúlt négy évben erőiket 3500 rendőr kiképzésére és munkába állítására koncentrálták. Emellett technikai korszerűsítés és a körzeti megbízotti állomány „feltöltése” is megvalósult - fűzte hozzá.

Orbán Viktor szerint a rendőri létszám további növelésével párhuzamosan béremelést kell végrehajtani, mert „olyan alacsony az altiszti fizetés, ami veszélyezteti a munka minőségét”.

(MTI-fidesz.hu)

 

A Gyurcsány-lista összeállása gyengítette a baloldalt

Erősödő jobboldalt, leszakadó baloldalt jeleznek a legújabb közvélemény-kutatások – értékelte a friss felmérések eredményét Lánczi Tamás, a Századvég elemzője a Kossuth Rádió reggeli műsorában.

A trendek lényegében változatlanok; a Tárki felmérése alapján egészen drámai a baloldal leszakadása, a Nézőpont kutatása szerint pedig „csak” folytatódik a már évek óta tartó folyamat – jelentette ki az elemző a 180 percben. Lánczi felhívta a figyelmet: a baloldali blokk létrejötte után nemhogy nem lettek erősebbek az abban résztvevő pártok, hanem közösen mérve lényegesen kisebb támogatottságot tudhatnak maguk mögött, mint korábban külön-külön.

Ennek oka lehet a Simon-ügy, amely negatív irányban befolyásolhatta a baloldali pártok támogatottságát – emelte ki az elemző, aki az őszödi beszéd újbóli napirendre kerüléséről szólva úgy fogalmazott: „perverz módon még Gyurcsány Ferenc is felerősíti ezt a tematikát”. A DK elnöke lassan hónapok óta követeli, hogy a kormányzat hozza nyilvánosságra a kiszivárogtatásról szóló jegyzőkönyveket – jegyezte meg Lánczi, példa nélkülinek nevezve, hogy a kampány egyik legfontosabb témája egy nyolc évvel ezelőtt elhangzott beszéd.

Reménytelen kísérlet

Értékelése szerint mindez rendkívül kedvezőtlen a baloldal számára. Jól látható, hogy még mindig a 8 évvel ezelőtti bizonyítványt próbálják magyarázni, újraértelmezni, ami politikai értelemben teljes mértékben irreleváns, az őszödi beszédről és a 2010 előtti kormányzásról ugyanis a választók egyszer már döntést hoztak, a múlt újraértelmezése tehát teljesen reménytelen politikai kísérlet – hangsúlyozta.

Míg a jelenlegi kormányzat a teljesítményére hivatkozik, a munkáját szeretné folytatni, az eredményeit megőrizni, a baloldali pártok esetében azt látni, mintha a múltat próbálnák átértelmezni – értékelt. A politikának ugyanakkor a jövőről kell szólnia, arról, hogy egy párt mivel akar foglalkozni, nem pedig arról, hogy a saját igazát bizonygassa a múltra vonatkozóan – mondta Lánczi a 180 percben.

 

 

Elsőként a Fidesz-KDNP állított minden választókerületben jelöltet

Elsőként a Fidesz-KDNP állított mind a 106 egyéni választókerületben jelöltet az áprilisi országgyűlési választásra.

A Nemzeti Választási Iroda internetes tájékoztató oldala szerint az illetékes választási bizottságok kedd délelőttre mindenhol nyilvántartásba vették a Fidesz-KDNP jelöltjeit.


A www.valasztas.hu 10 órai adatai szerint a Fidesz-KDNP-nek 106 nyilvántartásba vett jelöltje van. Utolsóként a Pest megyei Dunakeszi választókerületéből rögzítették a kormánypárti jelölt nyilvántartásba vételére vonatkozó adatot.

A második legtöbb, 80 nyilvántartásba vett jelöltje a MSZP-EGYÜTT-DK-PM-MLP szövetségnek van; a Jobbiknak 50, az LMP-nek 8, a Jólét és Szabadság Demokrata Közösségnek, a Munkáspártnak és az Új Magyarország Pártnak 4-4 hivatalos jelöltje van.

A Haza Nem Eladó Pártnak, a Seres Mária Szövetségeseinek, a Sportos és Egészséges Magyarországért Pártnak, a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Pártnak, a Magyar Cselekvő Pártnak, a Magyarországi Cigánypártnak és az Új Dimenzió Pártnak 1-1 jelöltje van nyilvántartásba véve.

A www.valasztas.hu adatai szerint kedd délelőttig 399 jelöltet jelentettek be, köztük van a már 206 nyilvántartásba vett jelölt, a többiekről a bizottságok még nem döntöttek.

A Nemzeti Választási Bizottság pénteken vette nyilvántartásba az első országos listát, a Fidesz-KDNP közös listáját Orbán Viktor, a Fidesz elnöke vezeti.

Az NVI adatai szerint már benyújtotta közös listáját az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP választási szövetség, valamint az Országos Lengyel Önkormányzat is. Az országos listák bejelentésének határideje március 4., 16 óra.

Az egyéni választókerületekben azok a jelöltek indulhatnak, akik március 3-án 16 óráig összegyűjtöttek 500 érvényes ajánlást.

 

Orbán Viktor nyílt levele

Tisztelt Honfitársam!



Április 6-án sordöntő választás lesz Magyarországon.

Ezen a napon arról döntünk, hogy tovább megyünk a jövő felé, vagy visszahúznak minket a múltba
. Mi, magyarok közös erővel újraindítottuk a gazdasági növekedést. Új munkahelyeket teremtettünk. Megvédtük a nyugdíjak vásárlóértékét. A rezsit 20 százalékkal csökkentettük. A bajban is összefogtunk, és legyőztük az évszázad árvizét.

Magyarország a saját lábára állt, visszaszereztük önbecsülésünket. Magyarország az elmúlt évek erőfeszítései révén végre jobban teljesít. De ugyanazok, akik egyszer már tönkretették, most ismét magukhoz akarják ragadni a hatalmat. Arra készülnek, amit már a múltban is megtettek. Ne engedjük, hogy csökkentsék a minimálbért, elvegyék a rezsicsökkentést és a gyermekek utáni adókedvezményt! Ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk a reményt és a közösen elért eredményeket!

Ahhoz, hogy megvédjük, amit elértünk, és folytathassuk a megkezdett munkát, most is szükség van az Ön támogatására.

Szeretném felhívni a figyelmét, hogy február 17-én kezdjük gyűjteni az ajánlásokat a jelöltállításhoz. Arra kérem, hogy vegyen részt ebben a nagy jelentőségű munkában, és támogassa aláírásával a Fidesz jelöltjét!

Mutassuk meg együtt, hogy Magyarország nem hagyja magát!

Számítok Önre. Ön is számíthat rám.



Tisztelettel:

Orbán Viktor

 


6. oldal / 16


www.honlapbolt.net
2010