Országos Hírek

Latinul: victoria

Nem irigylem magunkat az elkövetkező hónapokért. Az MSZP ugyan utasította az államfőt, hogy mikorra írja ki a választást, de Áder János nem szorult szocialista súgókra a dátumot illetően.

A kampány egy nagyon „komolyan veendő, gyorsított ütemű alkalmi, politikai tömegmunka”, nem lehet róla felületesen beszélni, de lábjegyzetben szabad elárulni, hogy az értelmező szótárban rögtön utána a kampec értelmezése következik. A kampányidőszak keveseknek okoz örömöt, a törzsszavazók személyük elleni merényletnek veszik a meggyőzés bármiféle fajtáját. Az új választási törvény valóban ajtótól ajtóig kampányra kényszeríti a pártokat, és nem mindenki örül az önkéntes rábeszélőknek. Már csak azért is idegesítő a légkör a választás közeledtével, mert a Fidesz kétharmados kormányzását az MSZP permanens ellenkórusa kísérte. A párt a választási vereség másnapján elkezdte kampányhadjáratát, emlékezzünk Gyurcsány Ferencre, aki szerint Orbán Viktor minden nap megbánja, hogy hatalomra került, mert erről ő, a volt miniszterelnök gondoskodni fog. Mi ez, ha nem fenyegető kampányüzenet, folytatva Orbán többéves démonizálásával, mintegy összecementezve ezzel az ellenzéket? Aki látta vagy egyszer is hallotta Vadai Ágnest megnyilvánulni, tudja, mire gondolok.

Meg kellene kérdezni Orbán Viktort, hatott-e a gyurcsányi átok, megbánta-e, hogy az ország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, rossz érzése van-e az alacsony infláció miatt, álmatlan éjszakái a gáz- és a villanyáram csökkenő árai miatt. Az ellenzék nem szívbajos, az elmúlt négy évben a mondanivalója kimerült abban, hogy nem és/vagy Orbán, takarodj! Most pedig, amikor fogy az idő, rájött arra, hogy más is kellene a nemeken és az Orbán takarodjon kívül. Nehezen fog menni, mert kampányuk gerince a hazugsággal kevert igazságmorzsa volt. A hazugság az alap mint szükséges és kitüntetett lézerfegyver. A Fidesz 2002-ben még azt hitte, hogy a tények magukért beszélnek. Egy triviálisan elvesztett választással fizetett a naivitásért. A hazugság, különösen, ha látványos és közérthető, beül a fülbe, mint a darázs, és ott zümmög egyre hangosabban. Minél durvábban, annál hatásosabban. A Fidesz – okulva az előzményekből – egyetlen hazugságot sem hagy szó nélkül, viszont egy jól fazonírozott valótlanságot sokkal látványosabban lehet forgatni, mint tényekkel vagy bizonyítékokkal terhelt bonyolult magyarázatot. Nincs igazán szégyellnivalójuk a kormánypártoknak: a rezsicsökkenéstől a határon túliak állampolgárságán át a családi gyermekkedvezményekig több megőrzendő pozitívummal kampányolhatnak.

A magyar választási gyakorlat azonban életveszély, mert az aktuális ellenzék látványosan megígérheti, hogy ha kormányra kerül, mindent megszüntet, szétver, bezár és megsemmisít, amit az előző kormány felépített. Ennél kártékonyabb politikai „haszon” kevés létezik. Az MSZP önvizsgálatot tarthatna például azért a kárörvendezésért, amivel a kormányt gúnyolta, amiért az a demográfiai helyzetet nem tudta kellően pozitív irányba befolyásolni. Mert mi a kampány üzenete? Mindent megszüntetünk, amit az Orbán-kormány adott. Hogy lehet így például gyereket vállalni? Az MSZP és társult spanjai nem bővelkednek programokban, de választóiknak elég annyi, hogy majd elzavarják a velejéig korrupt Orbán-kormányt, üzeni a velejéig korrupt előző kormány, ideiglenesen összefércelt barátaival, akik közül többen tartják a kést a másik nyakához, biztos, ami biztos. A győzelem latin neve: victoria. Ismerős?ű

Forrás:mno.hu

 

Egy tál lencse

Valami oknál fogva mindig csak jobboldali kormányok idején jelenik meg a baloldali tévécsatornákon a meleg ételre várakozók kígyózó sora. Hát még ha az MSZP osztja az ételt! Akkor több a helyszínen a tévés, mint az ételért ácsorgó. Végül is a kampánypénzből kell, hogy jusson a lakosságfölháborítás nemes céljára, és ha ételosztás közben még voksokat is lehet venni, akkor dupla a haszon.

Nem tudom, mennyire ismert az összlakosság körében, hogy Magyarországon például a történelmi egyházak rendszeresen, nem nagydobra verve, létezésük óta segítik a szegényeket ruhagyűjtéssel, ételosztással, szeretetvendégséggel. Azt ugyan még nem láttam, hogy a tévések karácsony előtt megrohantak volna egy református templom előtt várakozó teherautót, amelyre a gyülekezet minden tagja csomagokat rak föl, de hát mi is lenne ebben a szenzáció. A hívők nem szokták kirendelni magukhoz az ATV-t, ha mások szegénységén enyhíteni akarnak. Amit tesznek, szokásból, hitük parancsára teszik, csinnadratta nélkül, mert a jóságot nem az országgyűlési választásokhoz igazítják.

Látott-e valaki hírt arról bármely baloldali tévécsatornán, hogy Szombathelyen a szociális étkeztetés keretében naponta 1400 embert látnak el? Hogy az önkormányzat erre évente 185 millió forintot költ? Vagy csak az érdemel közfigyelmet, ha három hónappal a választások előtt az MSZP a 365 nap egyikén ételt oszt 850 embernek? Még a nyilatkozókat is megválogatták, viszonylag jól szituált riportalanyokat, mert annál nagyobb a hatás, minél inkább az a benyomás kelthető, hogy egész Magyarország éhezik és a nyomor szélén táncol. Két almás rétes kiosztása közt pedig voksokat is lehet vásárolni, ami az elég csehül álló baloldalnak még akkor sem utolsó szempont, ha vezetőik közt ismét soraikban tudhatják az ’56 emlékét akár vízágyúkkal, rohamosztaggal és fegyverropogással is ébren tartó Gyurcsányt.

Szombathely főterét a szocialisták jótékonysági performansza után dolguk végeztével elhagyták a tévések. Az MSZP kicsit sajnálta, hogy jóságra kellett áldoznia a hétvége felét, de ha luxusterepjáróikba időben bepakoltak, akkor este már Bécsben lehettek, vasárnap reggel már az Alpokban síelhettek. (A szemforgatás erősíti a szemizmokat.) Szombathely városában ott maradtak a szegények, és maradt az önkormányzat is. Nekik az év további háromszázhatvannégy napján kell gondoskodniuk a rászorultakról. Az az MSZP, amelynek elitjét milliárdosok alkotják, még csak átlátni sem képes, mit jelent a szegénységi küszöbön élők mindennapjaiban a havonta több ezer forintos megtakarítást jelentő rezsicsökkentés. Ezért nem túl meggyőző, midőn azt bizonygatja, hogy szíve egyfolytában a szegényekért dobog. Az a neoliberális politika, amely gátlástalanul eladósította az országot, s az adósság visszafizetését nagystílűen az Orbán-kormány nyakába varrta, föl sem fogja, mi a különbség aközött, hogy a január elseje a kis jövedelmű vagy nyugdíjas fogyasztónak az energiaszolgáltatók fenyegető áremeléseit hozza-e, vagy a reményt egy újabb csökkentésben. Az MSZP-nek nyolcéves kormányzása alatt ezer lehetősége lett volna enyhíteni a szegények sorsán – most ezt egy tál lencsével akarják elfeledtetni?

Ha a nyolc elbaltázott év után az MSZP a polgári kormány három és fél éve alatt egyetlen méltányos mondatot nem tudott kisajtolni önmagából, akkor miért is kellene hasra vágódnunk attól, hogy az év egyetlen napján eszükbe jutnak a szegények? A hírek szerint a 850 embernek regisztráltatnia kellett magát a helyi MSZP-irodán, egy rászorult elárulta, hogy az ételutalvány fejében megígértették vele, hogy az MSZP-re fog szavazni. Egy tál lencséért? Nem ismerős valahonnan ez a történet?

Forrás:mno.hu

 

71 éve történt... A doni katasztrófa

Hetvenegy éve, hogy a szovjet csapatok támadást indítottak a Don-kanyarban a 2. magyar hadsereg ellen. A Vörös Hadsereg két ponton törte meg a magyar hadsereg harcvonalát. Rengetegen vesztek oda azokban a napokban, miközben a csak Hitler parancsára bevethető páncélosok sokáig tétlenül nézték a tragédiát.

"Január 12-én indult meg ellenünk a támadás, tüzérség és harckocsik támogatásával. Két orosz hadosztály támadott a 7. könnyű hadosztályunk ellen, és már az első napon áttörte a vonalát. Egy másik támadás 14-én a 12. magyar könnyű hadosztályt morzsolta fel. A magyar hadvezetőség hiába kérte a németeket, hogy vessék be az arcvonal mögött lévő Cramer-hadtestet, amely tétlenül nézte az eseményeket. A német hadvezetőség elutasította a visszavonulásra tett magyar javaslatot is, így a rendezett visszavonulás helyett a teljes felbomlás következett be. A III. magyar hadtest kimagasló teljesítménye volt, hogy mint az utóvédek utóvédje fedezte a német hadsereg visszavonulását, és január 26-án utolsónak hagyta el a doni csatateret."

A 2. magyar hadsereg helyzete hónapokkal a szovjet támadás előtt kritikusra fordult.  - Szabó Péter hadtörténész szerint 26-27 ezer fős - veszteségeket szenvedett az 1942 nyarától zajló harcokban, és nem sikerült teljesen elfoglalnia a Don-kanyart. Veszélyes hídfőállások maradtak a szovjetek kezén a Don "innenső", azaz jobb partján. Az el nem foglalt szovjet hídfőkből indultak ki Urivnál (január 12-én), majd Scsucsjénél (január 14-én) a Vörös Hadseregnek az egész arcvonalat széttördelő támadásai.

A 200 kilométeres doni partszakaszt alig tudta lefedni a 2. magyar hadsereg, amelynek nem volt mélységi tagozódása. A kétszázezer embernek nagyjából a fele teljesített első vonalbeli frontszolgálatot. A mélységi tagozódás hiánya még az első világháborúban is döbbenetes hiba lett volna a vezetőségtől, nemhogy a sokkal erősebb támadófegyvereket alkalmazó 42-43-as frontokon. Urivnál megkezdték ugyan egy második védővonal kialakítását, de ez nem valósult meg. Nem véletlen, hogy nemcsak Jány akart lemondani, a németek is le akarták őt váltatni Horthyékkal: úgy ítélték meg Berlinben, hogy túl sokszor kér tőlük erősítést és páncélelhárító fegyvereket.

Mennyi szovjet katona állt velük szemben? Ungváry adatai a 200-347 ezer fős sávban mozognak. Az sem kizárt tehát, hogy alig több, de sokkal jobban felszerelt szovjet katona rohanta le a rosszul felálló, cérnavékony magyar védelmet. A 2. magyar hadseregnek például egyetlen saját páncélosa sem volt az offenzíva pillanatában. A magyar fegyverek nagy része ráadásul a hidegben nem is működött, a nehéztüzérséget pedig nem tudták mozgatni a rendkívüli időjárási körülmények között.

Bár igaz Kállay állítása, hogy már az első napon (január 12-én) áttörték a magyar hadsereg - azon belül a IV. hadtest - vonalát az oroszok, de ez még nem feltétlenül lett volna végzetes. Az első szovjet rohamokat ugyanis a magyarok kemny ellenállással visszaverték sőt még ellentámadássokkal viszonozták. Sőt rövid időre, néhány órára bizonyos területeket vissza is foglaltak Uriv térségében. A  Vörös Hadsereg viszont újabb tartalékokat vetett be, így az átmeneti eredmények gyorsan elvesztek.. A magyar sikerek miatt a szovjetek később az első napi támadást nem is az offenzíva megindulásának állították be, hanem csak "nagyobb erejű felderítő vállalkozásnak", hogy kimagyarázzák a vártnál sokkal nagyobb veszteségeiket.

A veszteségek
Az anyagi veszteségek 70 százalékosak voltak, írja Szabó Péter (a nehézfegyverzet esetében csaknem 100 százalékos volt). Az élőerő veszteségeit 125-128 ezer főre teszi - ez a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma. Közülük 49-50 ezren estek el, s közel ugyanennyien sebesültek meg.
A doni áttörés 71. évfordulója alkalmából országszerte tartanak megemlékezéseket a következő napokban.

 

Szélesedett a családi adókedvezményt igénybe vehetők köre

Ez év január 1-jétől azok is igénybe vehetik a családi adókedvezményt, akik eddig nem tudtak élni a lehetőséggel.
A kiskeresetűek az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékból is érvényesíthetik a családi kedvezményt, már a januári bér kifizetésekor is.

A családi kedvezmény egy vagy két gyermek után 10 ezer forint, a harmadik gyermektől pedig gyermekenként 33 ezer forint adómegtakarítást jelent. A szülők jövedelemi viszonyai alapján eddig előfordulhatott, hogy személyi jövedelemadójukból nem tudták teljes egészében igénybe venni a gyermekek után járó kedvezményt.

A járulékkedvezmény bevezetésével lehetőség nyílik arra, hogy az igénybe nem vett családi kedvezmény összegét levonhassák a járulékaikból.
A munkáltató csak akkor veheti figyelembe a családi kedvezményt és járulékkedvezményt, ha a szülők a bér kifizetését megelőzően adóelőleg-nyilatkozatot tesznek. Így jelentősen emelkedhet a februárban kézhez kapott januári fizetés. Ezt a nyilatkozatot célszerű minél korábban, már január első felében megtenni.
Ha a szülő a januári bérszámfejtési (nyilatkozat-átadási) határidőt lekési, a munkáltató a nyilatkozatot csak februári hónapra tudja majd figyelembe venni, és így a családi kedvezmény, járulékkedvezmény hatása a januári nettó bérben nem jelentkezik. A kedvezményt azonban a 2015-ben benyújtandó szja-bevallásban - utólag - is érvényesíteni lehet.

 

Vízkereszt

A nyugati kereszténységben január 6-án van vízkereszt, a három királyok ünnepe. Ez a karácsonyi ünnepek zárónapja, a farsangi időszak kezdete. A keleti kereszténységben a Julián-naptárnak a Gergely-naptárhoz viszonyított késése miatt január 6-7-re esik a karácsony, és 13 nappal később ünneplik a vízkeresztet

Az ünnep liturgiában használatos elnevezése Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése, magyar neve a víz megszentelésének szertartásából származik. Vízkereszt a 4. század végéig a karácsonyt is magában foglalta, ennek elkülönülése után lett jelentése a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus megkereszteltetése és Jézus csodatétele a kánai menyegzőn.

Az evangélium szerint a három királyok (a napkeleti bölcsek) a betlehemi csillag által vezérelve jöttek keletről Júdeába, hogy hódoljanak a zsidók újszülött királyának. Először Jeruzsálemben keresték, de Heródes király Betlehembe irányított őket, ott meglelték a kis Jézust, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. A hagyomány szerint nevük Gáspár, Menyhért, Boldizsár volt, adományukra a tömjénezés szertartása emlékeztet.

A vízkereszt második evangéliumi története szerint amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János megkeresztelte, ezt követően tanítani kezdett. Ennek emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház ilyenkor tömjént és vizet szentel. A harmadik evangéliumi jelenet: Jézus a kánai menyegzőn anyja kérésére az elfogyott bor pótlására a vizet borrá változtatta. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve.

Az ünnepi népszokások közé tartozik a napkeleti bölcsek látogatását felidéző csillagozás vagy háromkirály-járás. A három alakot csak gyermekek személyesíthetik meg, legfőbb kelléke a csillag, amely a három királynak megmutatta az utat Betlehembe. Vízkereszt napján volt szokás a szentelmények hazavitele: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, a pap krétával a szemöldökfára írta a házszentelés évét és a G, M, B betűket (Gáspár, Menyhért és Boldizsár). A hívek meglátogatásának szokása összekapcsolódott a lélekpénz beszedésével.

A vízkereszti népszokásokból mára leginkább az maradt, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát. Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig (idén március 5-ig) tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz jelképes küzdelmének a megjelenítése. A hamvazószerda utáni napon a böjtöt még felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák - ez a torkos vagy zabáló csütörtök.

A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei főként a három utolsó farsangi napra - farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre ("a farsang farka") - vonatkoznak, amely télbúcsúztató is. A legjellemzőbb az álarcos, jelmezes alakoskodás, ma is igen híres a mohácsi busójárás. Jellegzetes farsangi ételek a káposzta, a disznóhús, a fánk, és ekkor rendezik a különböző rendű és rangú, társasági és szakmai farsangi bálokat.

 

250 éve történt: Madéfalvi veszedelem

1764. január 7-én a Habsburg Birodalom katonái a pirkadat előtti éjszakában Madéfalvát körülvették, majd rátámadtak az ott összegyűlt székelyekre, s a vérengzés során oly mély sebet vágtak a székelység testén, amelyet azóta is az idő múlásával gyógyítgatunk, de sajgását mindmáig, 250 esztendő után is érezzük.
A kijelölt sorozóbizottság elől, a megalázó feltételek miatt, a felcsíkiak már karácsony harmadnapján több százan a Szépvíz melletti Szalonka-völgyébe vonultak – tiltakozva a hatalom önkénye ellen. A téli hidegben azon tanácskoztak, hogyan akadályozhatják meg szabadságuk és önállóságuk eltiprását.


Az egyik beadványban ilyen mondatok olvashatók: az idegen nagyszámú katonaság gyakran erőszakos foglalásba, üldözésbe kezdett, a székelység korábbi jogait eltapossák. Világosan látják célkitűzéseiket is: „Nem ismeretlenek előttünk azon törekvés veszélyei, melyekkel idegen országra kibujdosásra mintegy előkészíttetünk; vesszük észre azon körülöttünk összevont és katonailag rendezett erős fegyveres csapatokat, melyek nem egyébért hozattak be lassanként, de minduntalan vidékünkre, minthogy alkalmas pillanatban, midőn nem is véljük, egy üdvtelen jeladásra, mintegy csatajelre, mi, sze­rencsétlen áldozatok meghódítva, fogságra jussunk”.
Ebben a beadványban írtak arról is, hogy „jogainktól és kiváltságainktól megfosztva, vadakként ártatlanul lelöve­tünk, utánunk következő utódaink szomorú emlékezések közt” tartják majd számon a történteket.
Másik beadványban azt írták: „őfelsége önkéntes katonákat akar”, de a bizottság az erőszakhoz folyamodott, amikor a „székely vérrel szerzett kiváltságokat és ősi nemesi szabadságaikat” erővel elvenni és megsemmisíteni akarják, de a királynő „anyai nagy kegyelmére” számítanak.

Amikor január 4-én a háromszékiek mintegy 700-an a Szépvíz melletti Szalonka-völgyébe érkeztek, közös tanácskozásuk eredménye az volt, hogy a téli hidegben a kilencnapos erdőn tartózkodás nem vezetett eredményhez, a bizottság továbbra is a katonai eskü letételét követeli, ezért 5-én Madéfalvára vonulnak mindannyian, akiknek száma már mintegy 2500-ra növekedett.
Vízkereszt ünnepén közölték a bizottsággal, hogy 7-én reggel nyújtják át beadványukat. A bizottság viszont azt követelte, hogy oszoljanak szét. A lakosokat figyelmeztette, hogy senki idegent ne fogadjon lakásába, a háromszékiek pedig azonnal térjenek haza.
A Madéfalván történtek azért is sokszorosan fájdalmasak, mert az osztrák hatalom hozzájuk hű magyar vezetőkkel hajtatta végre a vérontást. Amikor Buccow egymást követően kudarcot vallott, a panaszok viszont sokasodtak, a királynő felmentette őt, új bizottságot alakított, amelynek minden tagja a hatalomhoz hű magyar volt, így a nép nyelvén szólhattak az előkészületek során.  
Az új bizottság elnökének Gyalakuti gróf Lázár Jánost nevezték ki, akinek családja a szárhegyi Lázárok egyik kiszakadt ága. Kinevezésekor 60 éves. Segesváron született, a nagyenyedi kollégiumban tanult. Külföldi tanulmányai során klasszikus műveltségre tett szert. Annyira elsajátította a latin nyelvet, hogy versei egy részét latinul írta. Hazatérte után a bécsi udvar szolgálatába állt. A bizottságba nevezték ki gróf Bethlen Miklós főkormányszéki tanácsost is. Harmadik tagnak báró Siskovics Józsefet jelölték. Szegedi magyar családból származott, apja a város szenátora volt. Fiatalon önként jelentkezett katonának. Kinevezésekor már altábornagy, kitüntették a Mária Terézia katonai lovagrend középkeresztjével is.
Amikor a székelyek tehát Madéfalván  tartózkodtak, és január 7-én Taplocára akartak vonulni beadványuk átadására, a bizottság gyorsan határozott: meg kell akadályozni az ellenállást.

Január 6-án este Siskovics altábornagy elérkezettnek látta az időt a fegyveres beavatkozásra. Úgy döntött, sürgeti a bizottság egységes döntését a székelyek szétveréséhez, vagyis a hajnali támadást. Bethlen Miklós az első perctől ellenezte ezt a törekvést. Úgy vélte: a fegyveres támadás sok ember életét követeli. Ártatlanok is áldozatul esnek. A kialakult ellentét, az ellenállás feloldható tárgyalásos úton. Az elmúlt nyáron már tapasztalta, amikor Háromszéken a lázadókkal eredményesen tudott tárgyalni, sikeresen csillapította le a zendülést. Siskovics tehát határozottan akarta, sőt, követelte a támadást, Bethlen Miklós érvekkel utasította vissza, így a háromtagú bizottságban a többségi döntés az elnökre, Lázár Jánosra várt. Hatá­rozottan Siskovics követelése mellé csatlakozott.

A döntés megszületett, Siskovics azonnal megkezdte a támadás előkészítését. Caratot bízta meg a katonai alakulatok vezetésével. Éjjel 3 órakor Taplocáról Madéfalvára indult a korábban Brassóból kivezényelt Okelli-ezred mintegy 1000 katonája. Vonultatták a Trauntmansdorf-ezred 300 vér­tesét s még a Kálnoky-huszárokból is 50 katonát. Körülvették Madéfalvát, és 4 órakor megkezdték a támadást. Parancsba adták, hogy öljék meg, aki ellenáll, a menekülőket sebesítsék meg. Ha szervezett ellenállást tapasztalnak, gyújtsák fel a falut. Külön is figyelmeztették a katonákat: keressék a háromszékieket, velük azonnal végezzenek, mert a felszólítás ellenére sem tértek haza.

A támadáshoz a jelt az első ágyúszótól várták. El­dördülésekor minden oldalról egyszerre támadtak a falura. Gyújtogatni kezdték a házakat. A békésen alvó lakosok látva a felgyújtott házak lángját, hallva a puskalövéseket és a kétségbeesett kiáltásokat, a férfiak mellett asszonyok, gyermekek az utcákra vonultak, vagy a falu határába menekültek, remélve, ott életben maradhatnak. De mind a falu között, mind a határában katonák fegyvereibe ütköztek. Verték, ütöt­ték, bárkit bárhol találtak. A menekülők legtöbbje a Csíki-havasok irányába vette útját, mivel azt remélték: odáig el­jutva biztosabb menedéket találnak. Ha szükségét látják, vi­szonylag könnyen átjuthatnak Moldvába, esetleg más hazai vidékre. De a katonák itt is kellő számban jelen voltak, erőszakkal akadályozták meg a menekülést. Feljegyezték, hogy több helyen hangosan keresték a háromszékieket. Mivel ők segítségre számítottak, arra igyekeztek, de levágták őket.
Balló István, a somlyói scola tanára később így jellemezte az akkor történteket: „Toll nem tudná leírni azt az öldöklést, melyet a katonaság rendezett a felgyújtott házak lángja mellett. Vargaszeg majdnem teljesen leégett, a falu utcáit s a Vargaszeg körüli mezőt az elesettek s a jajgató sebesültek töltötték meg”. Ekkor jellemezték úgy Madéfalva határát, hogy „a halál völgye”. S a menekülőkről írták: „Akiket végzetük életben hagyott ez időre, mint hajtóvadászaton az ebek előtt a vadak: úgy kellett ezeknek, még a sebesülteknek is menniök a vasas németek előtt le a csíkszeredai Mikó-féle várba fogságra. Barmaival is jobban, szelídebben bánik a becsületes ember, mint az idegen katonák bántak ekkor a védtelen székelyekkel.”
A halottak és sebesültek pontos száma mindmáig titokban maradt. Kezdetben arról írtak, hogy a halottakat nem tudták megszámlálni, mivel közülük sokat a hozzátartozók elszállítottak.
Az első hivatalosnak mondható iratot a katonák készítették, majd Siskovics küldte az Udvarba. Ebben 88 halottról, 59 sebesültről írtak.
A későbbiek során különböző számításokkal hol keve­sebb halottat, sebesültet állapítottak meg, hol 400–500 halottat közöltek, sebesültet pedig 1000-et. Utóbb hivatalosan is 200 halottról írtak. Az 1905-ben adakozásból, rendez­vényekből összegyűlt összeggel méltó emlékművet állított az utókor a „Csík és háromszéki 200 székely vértanú emlékére, kik az ősi szabadságért vérzettek el”. Ennyit temettek el az emlékkel megjelölt közös sírhelyre.

 

Újabb családtámogatások 2014-ben

Újabb családi támogatási formák vehetők igénybe január 1-jétől; a gyed extra lehetőségeivel a gyermekvállalást kívánják ösztönözni.

A kormány még novemberben döntött négy konkrét intézkedésről a gyed extra keretében. Így a gyes és gyed folyósítása mellett újra vállalható munka a gyermek egyéves kora után. Testvér születése esetén a korábbi ellátások megmaradnak, így például két gyedre vagy két gyesre is jogosulttá válhatnak az érintettek egy időben. A harmadik intézkedés a diplomás gyed bevezetése, míg a negyedik a három- vagy többgyermekes kismamákat foglalkoztató munkaadók újabb adókedvezményét jelenti.  

Az intézkedések 65 ezer embert érintenek és 18,6 milliárd forintot jelentenek a jövő évi költségvetésben.    A bevezetendő diplomás gyeddel lehetővé válik, hogy a felsőfokú képzés nappali tagozatán két aktív félévet meghaladó hallgatói jogviszonnyal rendelkező anya a gyermek egyéves koráig gyedre szerezzen jogosultságot, ezt követően pedig gyes mellett végezheti a tanulmányait.


A diplomás gyed érinti egyrészt a felsőfokú alapképzésben, szakképzésben, felsőoktatási szakképzésben és a szakirányú továbbképzésben tanulókat; ők a minimálbér alapján kapnak majd gyedet. Azok pedig, akik mesterképzésben, egységes osztatlan képzésben vagy doktori képzésben végeznek, a garantált bérminimum alapján kapják meg a gyedet.  

A negyedik intézkedés a három- vagy többgyermekes anyákat, illetve munkaadójukat érinti. Ennek lényege, hogy kiterjesztik a munkavédelmi akciótervben már meglévő hároméves szociális hozzájárulási adókedvezményt további két évvel; így a negyedik és ötödik évben csak az adó 50 százalékát kell a munkáltatóknak befizetniük az érintett munkavállalók után.  

Az egy- és kétgyermekeseket érintő hasonló munkaadói kedvezmények is megmaradnak. A kormány az intézkedések kidolgozásakor több európai ország gyakorlata mellett a Népesedési Kerekasztal és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom javaslatait is figyelembe vette.

 

Az év embere - Az ember aki megmentette a világot

2013-es év emberéről sokan azt sem tudják hogy egyáltalán létezett, pedig ő volt az aki 30 éve megmentette a világot.

Meglehetősen furcsán hathat ez a kijelentés, de – talán kevesen tudják - hogy Sztanyiszlav Petrov szovjet ezredes 1983. szeptember 27.-ének éjszakáján valóban egy olyan szörnyű katasztrófát akadályozott meg, ami példa nélküli lett volna az emberiség történetében.

A háború és az erőszak egyidős az emberiséggel, hiszen már az ősembercsontvázak mellkasában is kőhegyű lándzsa és - nyílvesszőhegyeket találtak, bizonyítva hogy már a civilizáció hajnala óta kitartóan munkálkodunk azon, hogy minél sikeresebben elpusztítsuk embertársainkat és persze önmagunkat.
A 20. század második felében a nukleáris fegyverekkel pedig „végre” a kezünkbe került a legtökéletesebb eszköz ennek a kivitelezéséhez. Szerencsére - bár néhány vezető még a 80-as években is úgy gondolta hogy „az atombomba olyan fegyver ami az áltagosnál nagyobbat robban”, -  a Kubai Rakétaválság az emberek nagy részét rádöbbentette, hogy mennyire pengeélen táncolnak. Az ezt követő évtizedekben  bármilyen súlyos válságok is jöttek, az atomhatalmak vezetői szerencsére visszatartották magukat a „nagy piros gomb” nyomkodásától.

De mi van, ha valaki véletlenül nyomja meg azt a bizonyos  piros gombot?
Azon a bizonyos szeptemberi éjszakán az akkor 44 éves Petrov ezredes, mint minden éjjel felvette a szolgálatot a Moszkvától nem messze lévő szovjet műholdmegfigyelő központ parancsnokságán. Az éjszaka szokványosnak ígérkezett, de éjfél előtt a rakétafigyelő rendszer váratlanul riasztást adott ki.  Az egyik orosz felderítő műhold előbb egy, majd már öt amerikai MINUTEMAN típusú interkontinentális rakéta indítását jelezte. Ezek a rakéták egyenként tíz robbanófejjel voltak felszerelve és együttes pusztító erejük körülbelül 20-25 orosz város és/vagy katonai célpont megsemmisítésére lett volna elegendő.
A hidegháborús logika szerint egy nukleáris háború a két szuperhatalom között egy erőteljes első csapással indult volna, vélhetően több száz interkontinentális rakéta indításával. Egy ilyen csapás célja az lett volna, hogy "lefejezze" az ellenfél nukleáris fegyverzetét, ugyanakkor az amerikai és a szovjet stratégák is tudták, hogy a "kölcsönös megsemmisítés" (mutual assured destruction - MAD) logikája szerint a 25 perc, ami az indítás és a becsapódás között eltelik, egyúttal elegendő arra, hogy a saját rakétáikat is útnak indítsák az Északi-sark feletti pályán az ellenfél megsemmisítésére.
Ebben az esetben Petrovnak szinte semmi dolga nem lett volna. Az ő hatásköre csak arra korlátozódott, hogy ilyen esetben azonnal jelentse a támadás tényét az Orosz felső vezetésnek, akik ezután kiadják az ellentámadáshoz szükséges parancsokat.
Ebben az esetben  a parancsnokok körülbelül 5 percen belül megteszik a szükséges előkészületeket, majd további 7 perc múlva, az "atombőrönd" utasításának megfelelően minden szovjet stratégiai támaszpontról rakéták indulnak az Amerikai Egyesült Államok irányába, és még mielőtt a az első amerikai rakéták szovjet területen felrobbannának, a válaszcsapás már meg is történik.
Az ezredes viszont tudta, hogy kinek is kellene jelentést tennie.  Abban az időben minden hívás Jurij Andropov pártfőtitkárhoz, egy súlyos vesebetegségben szenvedő, cukorbeteg 70 éves emberhez futott be, akit rendkívül paranoiás és rögeszmés emberként tartottak számon. Egyik legfontosabb rögeszméje az volt, hogy a nyugattal az elkerülhetetlen „végső” háború már csak idő kérdése.
Ezen felül Petrov úgy vélte, hogy egy 5 rakétával indított támadásnak semmi értelme nem lenne, hiszen – bár nagy veszteségeket okozna – nem lenne olyan „átütő” ereje, ami komolyan befolyásolná a Szovjetunió nukleáris csapásmérő képességét.  Viszont jó pár tiszttársa felhívta rá a figyelmét hogy a szovjet elemzők számoltak olyan helyzettel is, hogy az általános csapást  egy „elterelő” alig pár rakétával végrehajtott támadás is megelőzheti.  Petrov és tiszttársai lázasan dolgoztak, hogy kizárják a tévedés lehetőségét, de a döntésre mindössze 15 perc állt a rendelkezésükre.

A helyzet egyre feszültebbé vált, ugyanis a tisztek egy csoportja egyre nagyobb gyanakvással figyelte Petrovot. Ezredest amerikai kémnek, gondolták, aki éppen ezekben a sorsdöntő pillanatokban készül szabotálni országuk védelmét.
Petrov további öt perc mérlegelés és a kollégáival folytatott - a kölcsönös ordibálásig, és kis híján tettlegességig fajuló- vita után úgy döntött, hogy nem értesíti a szovjet vezetést.
15 perccel később –tehát már jóval a megszabott riasztásai időkeret lejárta után - a képernyőkről eltűntek a rakéták jelei. Mint később kiderült a műholdak a napfény felhőkön való visszatükröződését nézték támadásnak.
Amennyiben Petrov automatikusan továbbítja a parancsot a következmények iszonyatosak lettek volna. Egy órán belül, minden– az első csapást követő második és harmadik hullámban utólag kilőtt – rakéta elérte volna a célját.

Az áldozatok száma elérhette volna az ország lakosságának felét is mint amerikai, mint orosz oldalon. Csakúgy mint a Szovjetunióban, úgy az Egyesült Államokban, néhány másodperc alatt 70-80 milliónyi ember halt volna meg azonnal.  Ahogy a radioaktív felhők szétterjednek és elérik Európát, Kínát, Kanadát és Dél-Amerikát, a sugárzás, a társadalmi rend összeomlása és az éhínség következtében újabb 4-500 millió ember halt volna meg ezekben a térségekben. Az életben maradottakra pedig a nukleáris tél várt volna, amely szintén megszedte volna a maga vámját emberi életekben.
Mire hosszú évek múlva újra előbújt volna a nap, még a legoptimistább becslések  alapján is már csak 1 milliárd ember élt volna bolygónkon a korábbi 6 és fél helyett.
Mint azt Petrov később elmondta, tettéért sem kitüntetést, sem büntetést sem kapott.  Nyugaton az eset csak évekkel később, a hidegháború vége után vált ismertté.

A napjainkban szerény körülmények között, nyugdíjasként élő Petrov 2006-ban New Yorkban a Világpolgár kitüntetésben részesült, 2013 februárjában Drezdában pedig a Békedíjjal tüntették ki.

 

 


8. oldal / 16


www.honlapbolt.net
2010