Hírek, események

Hajdú múltunk megőrzése a célja a Bocskai zarándoklatnak

Éppen tíz éve startolt el az első Bocskai zarándoklat, melyet a nagyságos fejedelem gyulafehérvári végső nyugalomba helyezésének – 1607. február 22. - 400. évfordulója alkalmából szervezett Szólláth Tibor, akkori megyei közgyűlési elnök a Bocskai István személyével kapcsolatos településekre.

Az idei zarándoklatot március 3. és 5. között bonyolították le Szólláth Tibor hajdúnánási polgármester szervezésében.

Az emlékezők öt településről – Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Vámospércs, Hajdúnánás – érkeztek. Első állomásuk Kolozsvár volt, a Sapientia Tudományegyetem, melynek épületében Bocskai István született. A delegációt Murádin János kancellár fogadta, s barátokként köszöntötte a 17 fős küldöttséget. Szólt a kancellár az egyetem történetéről, működéséről, a határon átnyúló hálózatépítésről, majd Bocskai politikai végrendeletéből olvasott fel részleteket. Megemlítette, hogy nincs a világon még egy olyan város, ahol pár méternyire egymástól két uralkodó született! Kolozsváron Mátyás király és Bocskai egymás szomszédságában lévő épületben látta meg a napvilágot. A zarándokok elhelyezték a megemlékezés koszorúit a lépcsőházban lévő Bocskai-mellszobornál, illetve az épület falán lévő domborműves emléktáblánál, melyet a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat adományozott néhány éve az egyetemnek.

A szórvány magyarok közt

Következő megálló a Fehér megyei Csombord volt, ahol a szórványmagyarság számára a hajdúnánási amatőr Naná Színház társulata a Hajdú rege című zenés történelmi táncjátékot adta elő. A darab érdekessége, hogy Bocskai szerepében Szólláth Tibor játszott.

A csoport a színtiszta magyar településen, Magyarlapádon szállt meg, ahol a vendéglátó, Borbándi András református lelkész beszélt a térségnek – a magyarságot érintő - legégetőbb problémáiról.  A megye lakosságának 4 százalékát kitevő magyarság vészesen fogy, a vegyes házasságokkal, az oktatási intézmények bezárásával a teljes asszimiláció fenyeget. Látogatást tettek a szomszédos román faluba, Fugadra, ahol megtekintették a Bánffyak egykori – ma már jócskán felújításra szoruló – kúriáját.

Útban Gyulafehérvárra, Nagyenyeden megkoszorúzták az 1849. január 8-i népirtás emlékhelyét.

Gyulafehérváron, a református gyülekezeti házban, a vendéglátó Gudor Botond lelkész köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a hajdú-bihariak nem felejtették el Bocskait, akinek Nyugat-Európában köztéri szobra van. Vázolta a lelkész a város magyar vonatkozású adatait, amiből kiderült: a 70 ezer lakosból 1200 fő római katolikus, 5-600 fő református, ám ténylegesen 300-an járnak templomba és fizetik az egyházadót. „Az önfeladás, a lemondás, a térdre hullás, a depresszív gondolkodás, a vegyes házasság a legnagyobb veszély! Ám a maradék mindig gerjeszt! Sose szabad feladni identitásunkat!” – nyomatékosította a lelkész.

A Naná Színház az 1916-ban épült művelődési házban teltházas közönség előtt adta elő a Hajdú regét, melyet vastapssal, állva köszönt meg a hálás néző sereg. A római katolikus székesegyházban folytatódott a megemlékezés, ahol Horváh István kanonok szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta, nemcsak Bethlen Gáborra, Fráter Györgyre és Bocskaira emlékeznek, hanem a múlt év szeptembere óta ott nyugvó Márton Áron püspökre is. „Nagyjaink előtt tisztelegve tegyük magunkévá Márton Áron szavait: Nem utasítom el a munkát” – ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, hozzátéve, vállaljuk a munkát, a szenvedést, mert csak így tudunk emberhez méltó, Istennek tetsző életet élni.

Szólláth Tibor beszédében szólt arról, hogy 11. alkalommal vannak jelen, öt hajdútelepülés képviseletében. Méltatta Bocskai Istvánt, aki képes volt egyesíteni a magyarság színe-javát, s a köz javára uralkodni. Utalt a fejedelem politikai végrendeletére: „Amit gondolunk, azt kell cselekednünk!” Bocskai és letelepített hajdúvitézei nem várakat, hanem templomokat, iskolákat építettek, amit folytatni nekünk is kötelességünk – fejtette ki.

Gudor Botond lelkész örömét fejezte ki az újból találkozás kapcsán, majd szólt a fejedelem rövid, ám eredményes uralkodásáról. Mint fogalmazott, Bocskai sokat tett népéért, öröksége a létezésünk, a jövőnk záloga. „Hit, lelkiismeret, a múlt emlékezete tart meg bennünket. Ingyen semmittevéssel nem lehet távozni, valamit tenni kell az életben a hazáért!” – hangsúlyozta a lelkész.

A magyarlapádi lelkész elénekelte Bánk áriáját – Hazám, hazám, te mindenem! – majd a vendégek és a helyiek megkoszorúzták a 10 éve elhelyezett Bocskai-emléktáblát, de lerótták kegyeletüket Márton Áron szarkofágjánál is.

Vasárnap a delegáció a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemre érkezett, ahol a rektor-helyettes, Flóra Gábor és a Partiumi Művelődési Céh elnöke, Pintér István fogadta a zarándokokat. A vendéglátók és Szólláth Tibor is hálával emlékeztek nemcsak Bocskaira, a váradi kapitányra, hanem hitet tettek amellett, hogy a jövőben is folytatni kell a zarándokaltot, hálát adva azoknak, akik letelepítették a hajdúkat. Meleg Vilmos, nagyváradi színművész hazaszeretetről szóló versekkel köszöntötte az egybegyűlteket, majd az egyetem díszudvarán megkoszorúzták Bocskai domborműves emléktábláját.

Kép és szöveg: Nyírő Gizella

 

Különleges sportgyűjtemény kiállítás


Glo – Ball sportgyűjtemény kiállítás nyílt február 15-én a Kéky Lajos Városi Művelődési Központ kiállítótermében. A megnyitó után tárlatvezetést is tartott maga a gyűjtő s egyben a kiállítás megalkotója Szólláth Zoltán.

A sportgyűjtemény kezdete az 1995-ös esztendőig nyúlik vissza, amikor Zoltán a nánási Nevelőotthonban dolgozott, s volt egy kis gyerekekből álló focicsapata.

Hogy a srácokat közelebb hozza a sport, a labdarúgás szeretete iránt eltervezte, hogy leveleket írnak közösen focicsapatoknak, egyesületeknek s zászlókat, mezeket, különböző  relikviákat kérnek tőlük. Az ajándékok hatására – ha lehet mondani így – vérszemet kaptak, s nemsokára külföldi kluboknak is mentek a levelek, kérések. Ennek bizony már huszonkét éve, s időközben a művelődési központ, vagy a Ligetszépe Egyesület nevében is mentek levelek, kérések, vásárlások. Ennek az anyagi részét mindig Zoli állta, így is maradhatott nála a gyűjtemény (úgy gondolom jó kezekben). 2013-ban a 6:3-as mérkőzés 60. évfordulójára volt egy nagyobb kiállítás a művelődési házban, s ekkor vette fel a sportgyűjtemény a Glo – Ball  nevet (utalva a globális a földkerekségre vonatkozó, illetve a ball, a labdajátékokra). Ekkor kb. 1300 relikvia volt a tulajdonukban – a nánási mérkőzések belépőjegyeitől kezdve a dedikált mezekig –, ma viszont már 2300-nál is több tárgy tartozik a gyűjteménybe. Ezekből készítette a kiállítást törekedve arra, hogy a legérdekesebb dolgok kerüljenek fel a falakra, a posztamensekre, illetve olyanok is, amik még nem voltak kiállítva.

A néhány mondatos bemutató után egy kicsit kötetlenebbé vált az esemény. A vendégek friss pogácsa és üdítő fogyasztása mellett hallgathatták az egy-egy relikviához tartozó történetet vagy más kiállításokon előforduló sztorikat, eseményeket. A dedikált futball-labdák és mezek, a réges-régi újságcikkek, képeslapok közt az előadót is néha magával sodorta a hév, egy furcsa láz, lelkesedés, ami ezekhez a – bátran mondhatjuk némelyike felbecsülhetetlen – tárgyakhoz kötik. Nem is csoda, hiszen a legrégebbi tárgy 1910-ből való, s az eredeti dedikált mezek jó része is mérkőzéseken viselt darab.

A közel 400 darabos kiállítást bárki megtekintheti március 8-ig ahol az eddig felsoroltakon kívül zászlók, sálak, az aranycsapat aláírásával ellátott képeslap (erre legbüszkébb Szólláth Zoltán) dedikált fotók, (Pelétől Puskás Öcsin át Maradonáig, vagy Messitől Ronaldóig) megtalálhatók.

Kócsi Imre

 

Szép magyar beszéd verseny a városi könyvtárban

„A magyar kiejtést is tanulni kell, még a
született magyarnak is. Ha nem csiszolja,
újítja folytonosan, berozsdásodik.”


(Kodály Zoltán)

A Kazinczy-díj Alapítvány célja, hogy a magyar nyelv ápolása érdekében igényes, kulturált és kifejező magyar beszédre ösztönözze a színművészeket, a média szereplőit és a magyar ifjúságot.

A Kazinczy-díjat Péchy Blanka színésznő alapította az 1960-as években. A díjat olyan színművészeknek, médiaszereplőknek, pedagógusoknak ítélték oda, akik sokat tettek a magyar nyelv ápolásáért. Kiejtési versenyeket először egyetemeken, főiskolákon rendeztek, 1977 óta pedig általános iskolásoknak is megrendezik a szép magyar beszéd versenyt.

2017. február 9-én a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjteményben rendeztük meg a verseny város környéki fordulóját, melyen 3 település (Hajdúnánás, Polgár és Görbeháza) általános iskoláinak tanulói vettek részt.

A megmérettetésen 5–6. osztályos, valamint 7–8. osztályos kategóriában hallgatta meg a zsűri a diákokat. Minden résztvevőnek két szöveget kellett felolvasnia. Első körben mindenki a saját maga által választott szöveget ismertette, második körben pedig a helyben kiosztásra kerülő kötelező szöveg került felolvasásra.

Az értékelésnél elsősorban a szöveghűség és a hangképzés, hangsúlyozás volt a fő szempont.

Az 5–6. osztályos kategória győztese Zámbó Jázmin lett.

A 7–8. osztályosok közt első helyezett lett Puskás Fanni, második helyen végzett Síró Tamara, a harmadik helyezést pedig Horváth Evelin nyerte el.

Puskás Fanni képviseli Hajdúnánást idén Kisújszálláson

Területünket Puskás Fanni, a Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium tanulója  képviseli a 2017. március 31. – április  2. között, Kisújszálláson megrendezésre kerülő regionális fordulón.

A helyezetteknek ezúton is gratulálunk, és sok sikert kívánunk Puskás Fanninak a következő fordulóhoz!

 

A hajdúíró, aki Rákos-mezején alussza örök álmát

Rákos-mező. Kimondva e két szót, történelmünk nagy eseményei vonulnak fel előttünk. A Pest alatti hatalmas síkon, túl a Rákos patakon, ősi szokás szerint eleink ezen a helyen tartottak országgyűléseket. Itt választották királlyá Ulászlót, s ezen a síkon sorakoztak fel seregeink a magyar szabadság védelmére. Innen indultak 1526-ban is a magyar seregek Mohács alá. 1540-ben ugyancsak itt koronázták magyar királlyá II. János néven János Zsigmondot, Szapolyai János  át, aki később a „magyar Magyarország”, azaz Erdélyország első fejedelme lett. És itt rendezték soraikat honvédjeink 1849-ben Buda visszavételére, köztük a nánási hajdúkkal.

Két és félévszázaddal korábban, 1605. november 12-én, serege élén, e  térség lankáin ütött sátrat Lalla Mehmed budai pasa is, hogy a Magyarok Mózese, Bocskai István fejére helyezze a török szultán által küldött koronát.

E nagy mezőség peremén, Rákosszentmihályon vert gyökeret 1908-ban a hajdúság írója, a nánási Móricz Pál. Itt írta az ő hajdúinak történetét. Tőlük távol élt ugyan, ám lelkében mindig az ő szeretett hajdúi között járt, ahová mint végső nyugalomra, visszavágyott a jó hajdúföldbe.

A Teremtő azonban másként rendelkezett. Örök nyughelyéül a magyar nemzet eme szent helyét jelölte ki. 1936. április 1-jén, Rákos-mezejének szolid homokföldje, a rákoskeresztúr temető ölelte magába a hajdúírót, ahogy kortársai jellemezték.

Két évtizeddel később ugyancsak ezek a porok borítottak szemfedőt az 1956-os forradalom mártír hőseire is. Nem messze a 301-es parcellától, az 1960-as évek első felében egy korhadt deszkalap üzent még az alatta nyugvó Móricz Pálról, ám ekkor már nem volt, aki újabb huszonöt évre megváltsa a sírt, így a „legmagyarabb világú író” földi maradványait ismeretlen közös sírba szórták.

Nánás városa sem jelentkezett híres halottjáért. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen a város vezetői temetésekor sem vittek egy szál virágot sírjára.

Minden bizonnyal így kellett ennek lennie. Azok a szent porok Rákos-mezején holtában sem engedhették el a hajdúírót, aki könyveinek lapjain a magyar történelem nagyjai mellé itt vonultatta fel a hajdú múlt alakjait. Kossuth-honvédeket és hétköznapi embereket, történeteket, hogy róluk az utókor is tudhasson.

Bár Móricz Pál haló porai felett, ott Rákos-mezején, újabb sírhantok domborulnak, írásaiban a hajdúk halhatatlan írója maradt.

Buczkó József

 

Mestere nyomában a tanítvány, a „Farkas kölyök"

Ezúttal a Hotel Óbesterben gyűltek össze a versenyzők, a város és a megye, illetve a  sportszervezetek vezetői, hogy együtt ünnepeljék a 2016-ban legjobban teljesítőket. A Hajdú-bihari Napló és a Hajdú Online minden évben közösen keresi azokat, akiknek produkciója nem maradhat elismerés nélkül, vagyis az Év sportolóit. Nem volt ez másképp most sem, csütörtökön délelőtt adtuk át a díjakat az arra érdemeseknek.

Jó alkalom ez arra is, hogy a különböző sportágak képviselői találkozzanak. Mindig nagyon megörülnek egymásnak a versenyzők, edzők, vezetők, akik a kölcsönös gratulációk után még egy jóízű ebéd elfogyasztása közben is szakmázhatnak egy kicsit.

Az ünnepséget a Napló főszerkesztőhelyettese, Ratalics László köszöntője nyitotta meg.

Kedves és fontos rendezvény ez számunkra. Örülünk, hogy évről-évre megjutalmazhatjuk  megyénk  sportolóit. Bár sokszor úgy tűnik, a siker csak a csillogásról szól, de tisztában vagyunk vele, hogy sok lemondással is jár az, hogy valaki felérjen a csúcsra. Éppen ezért még inkább megsüvegelendő az, amit az elmúlt esztendőben is letettek az asztalra a versenyzők.

Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke felhívta rá a figyelmet, hogy vitathatatlanul kell a kitartás a sporthoz, hiszen a most kitüntetettek is sok éves munkájuk elismeréseként vehették át a jutalmakat. – A sport sok mindenre megtanít, és bár rengeteg nélkülözéssel párosul, megéri. Megyénkben folyamatosan fejlődnek az infrastrukturális feltételek, vannak jó szakembereink, és remek sportolóink, akikre büszkék lehetünk – fogalmazott Pajna.

Debrecen polgármestere, Papp László szerint helyes, hogy nem csupán a város fejezi ki elismerését, hanem például a Napló is. – Az úgymond kirakatsportágak, úgy mint a labdarúgás, mindig kellő rivaldafényt kapnak, ugyanakkor a nem olimpiai sportágakról kevesebb szó esik. Éppen ezért fontos, hogy ezek képviselői is díjazva és segítve legyenek.  Debrecen egy sportos város, büszkék lehetünk minden élsportolónkra, ahogy szokták mondani, a célig vezető küzdelem egyéni, de a siker közös. A Napló sportrovatának vezetője, Boros Norbert elmondta, ismét több ezren adták le a szavazatukat, ezzel éles versenyt kialakítva több kategóriában. – Óriási csata kerekedett a rovatunk tagjai között ezúttal is, kiket hozzunk ki győztesnek. Bevalljuk, örültünk is, hogy nehéz dolgunk van, mert ez azt jelzi, 2016-ban is kiválóan teljesítettek legjobbjaink.

Az olvasók szavazata alapján az év legnépszerűbb felnőtt férfi sportolója: Mónus László József, a „Farkas” Mónus József fia. Szerkesztőségünk is szívből gratulál úgy a tanítványnak, mint a mesternek!

 


11. oldal / 155


www.honlapbolt.net
2010